Citatum

“In my world, everyone's a pony and they all eat rainbows and poop butterflies!”

2012. május 7., hétfő

Folyékony üveg

Na, akkor most felavatom a blog új profilját az első "új generációs" poszttal. Szóval: IN MEDIAS RES! Sűrű egy hónap van mögöttem: rendezvények, fotózás, bemutató, új munkahely, ZH-k... Mostanra kissé elcsendesedtek körülöttem a dolgok. Végre van időm visszaülni az íróasztalhoz, és előszedni a zsugorka-projectjeimet, amiket eddig félre kellett tennem.

Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a folyékony üveget. Azt hiszem, hónapok óta megvettem már. Most végre sikerült elég félkész csecsebecsét felhalmozni, amire felkenhettem. Eddig 3D-lakkot használtam, hogy vastag, domború lakkréteget kapjak. De sosem sikerült annyira egyenletesre, simára a felület, mint szerettem volna. Nem találtam olyan lakkot, ami kellő vastagságot adva, szépen terül. Több üzletben is rákérdeztem, míg végre ezt ajánlották. A minta egy 6-8 részre darabolt kép volt. A darabok között kb. 0,5 cm-s távolság. Az egyes elemek sima felületűek voltak, és kissé kiemelkedtek az alapból. Azt a benyomást keltették, mintha színes csempék lennének. "Ez kell nekem!"

Tegnap este vettem egy nagy levegőt, és összekevertem két kiskanálnyit egy nagyobb kupakban. Az anyag két komponensből áll. Ha ezeket összekeverjük, már nem lehet szétválasztani, tehát az elegyet fel kell használni. Ezért kellett a "gyűjtögetés", hogy ne kelljen kikevert anyagot kidobni. Nyolc gyűrűt és egy medált "vontam be", és még így is maradt (szerintem legalább 3 gyűrűre való). :S
Itt még csak 1-2 réteg általános lakkal vannak lekenve.

A tapasztalataim: az elegy állaga a mézre emlékeztetett, vagy inkább a juharszirupra. Bár ajánlják védőfelszerelés használatát, a ragacsos-csúszós gumikesztyűben már nem tudtam dolgozni, úgyhogy inkább igyekeztem óvatos lenni. Aki kent már valaha vajas-mézes kenyeret, az tudja, hogy lehetetlenség megúszni a ragadást. A kis kanál, amivel kevertem, és adagoltam, az ecset, amivel felvittem, és a fogpiszkáló, amivel a buborékokat vadásztam, egy pillanat alatt ragadtak ott is, ahol fogtam őket. :/ Bajom nem lett tőle, bár igyekeztem mihamarabb letörölni, lemosni a kezem. Sajnos nehéz megszabadulni tőle - olyasmi érzés, mint a viasz vagy a gyanta. A papíron az állt, hogy oldószerrel eltávolítható, de nincs oldószerem, és egyéb alternatíva híján kitartó forróvizes áztatást és sok szappant alkalmaztam. :) - Nos ez volt a negatív. :D Most jön a lényeg: ahogy a méz is, ez az anyag is remekül terül. Először egy mezei 3-as ecsettel vittem fel a felületekre, és amikor az alap már megvolt, a kis kanállal óvatosan adagoltam rájuk még egy kicsit, amíg a kívánt domborulatot el nem értem. Szépen elegyengettem a sarkoknál-széleknél, majd ami nagyon fontos: VÍZSZINTES pozícióba helyeztem őket. Kicsit átnéztem a fénytörését, hogy nem látok-e benne port, szöszt, vagy buborékokat. A buborékokkal vigyázni kell! A nagyoktól viszonylag könnyű megszabadulni, de az aprókat szinte lehetetlen kipukkasztani. Egyet-egyet kiemeltem, de legalábbis megpróbáltam őket a perem felé terelni. Több-kevesebb sikerrel... :/

Íme, az új lakkréteg! Gyönyörűen fénylik-tükröződik...

Még száradnak. Egyelőre hozzájuk érni sem merek. Letakartam őket egy fémdoboz tetejével, hogy ne porosodjanak, szennyeződjenek. Elvileg 24 óra alatt szárad, úgyhogy este lecsekkolom. Viszont a végleges keménységét csak 6 nap múlva éri el!!! Azért majd figyelni fogom őket időközben, hogy amíg nem végleges, addig mennyire kemény. Teszemazt postázható-e?

Hát egyelőre ennyi mára. A következőkben újabb ötleteket fogok megvalósítani. Kommentelni éri! :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése