Konohás karácsonyi díszek

Van egy kis baráti közösség, amely a "KONOHA" nevet viseli. Aki ismeri a Naruto animét/mangát, tudja, mi az a Konoha. Aki nem tudja, kérdezze meg egy animés ismerősét! :P Amúgy a szó maga (木の葉) falombot jelent japánul. Én ugyan nem szeretem a Narutot, de barátom révén belekerültem a csapatba néhány éve. Idén is megrendezésre került egy találkozó "Mikulás alkalmából", és úgy gondoltam, készülök egy kis meglepetéssel a tagoknak.
A létszám nem 5 fő (magára a találkozóra cirka 25 fővel számoltam), és a tagokkal nem egyenrangú a kapcsolatom (vannak akikkel havonta-, van akivel kb. évente találkozom csak, és szinte nem is ismerem). De nem akartam diszkriminatív lenni, se túl sokat költekezni, vagy tolakodó lenni. Apró kis figyelmességgel szerettem volna meglepni a csapat minden tagját (azt is, akit akkor láttam először). No, és persze szem előtt tartottam, hogy a kézzel (és szívvel) készült ajándéknál nincs kedvesebb! :3 Eszméletlen módon kézenfekvő lett volna valami sütivel - stílszerűen mondjuk mézeskaláccsal - készülni. De nem vagyok nagy cukrász, illetve az is megfordult a fejemben, hogy talán más is készül sütivel.
Így emellett az egyszerű, viszonylag gyors, mégis személyes ajándék ötlet mellett tettem le a voksom.

Nem kellett hozzá sok:

• fa diszek - én cca. 7cm-es sötétzöld csillagokat vettem (40 pénz volt darabja)
• kontúrmatricák - az arany gyertyásat úgy választottam, hogy egy matrica kb. ráférjen egy csillagra, de mivel 25 csillag volt, és egy levélen csak 18 matrica, a többire fehér hópihéset vettem, amin különböző méretű pihék is voltak (560-ba került a két levél együtt)
• csillámragasztó, vagy akril festék - elég egy kis tubussal, még marad is bőven, én aranyat vettem a zöld mellé (200 forintba se került), festékből metál fényűt javasolok, olyat is lehet kapni "csőrös" tubusban (300-nál szerintem az sem kerül többe), de felvihetjük ecsettel is.
• némi dekorzsineg, vagy vékony szalag - ebből is aranyat vettem, hogy passzoljon, 15 centivel számoltam egy díszhez (120 forint volt 5 méter)
• apró édességek (nekem akadt pár csomag selyemcukrom, de lehet szaloncukor, vagy bármilyen egyesével csomagolt édesség megteszi)

Először gondosan felragasztottam a kontúrmatricákat: egy csillagra egy gyertyát. A gyertyák mellett kis csillagok is akadtak a levélen, azokat random "szétszórtam". A fennmaradó darabokra hópihék kerültek. Minimum 6-7 pihe minden csillagra.

Ezután a hátoldalukra egytől-egyig gondosan felrajzoltam a Konohát szimbolizáló stilizált levél mintát az arany csillámragasztóval. Aki nem ismerné ezt az anyagot: kb. olyan, mintha csillámport szórnánk átlátszó, folyékony ragasztóba. Mivel a tubusnak "csőre" van, viszonylag könnyű kezelni. Csak viszonylag - ugyanis a tubus megfelelő nyomáserősségét ki kell tapasztalni. Ha elrontanánk, nem kell megijedni, frissen könnyen letörölhető (zsepicsücsökkel, fülcucával finoman "helyre lehet pofozni"). Ha szorít az idő, tegyük őket mondjuk a radiátorra (száraz, meleg levegőn pikk-pakk megszárad)! Ez esetben ügyeljünk, hogy a kontúrmatricák ne legyenek kényesek a hőre - avagy ha félő, hogy "leolvadnak" (azaz elenged a ragasztásuk), inkább előbb csillámragasztózzunk, és ha az megszáradt, akkor matricázzunk!

Amíg száradtak a műveim, gondosan felvágtam az aranyzsinórt 15 centis darabokra, és előkészítettem a cukorkákat. A szaloncukorhoz hasonlóan csomagoltakkal nincs baj, de amiket gyárilag lehegesztettek, azokat nem olyan könnyű szépen rögzíteni. Így nemes egyszerűséggel egy bőrlyukasztóval egy-egy lyukat nyomtam a "hegesztésbe". Mire ezzel kész lettem, meg is száradtak a "levélkék".
Nem maradt más hátra, mint minden kis csillagba belefűzni a zsinórját, majd ráapplikálni a cukrot. Az epreset és a mentolosat a lyukasztás segítségével ráfűztem a zsinórra a dísz mellé, a meggyeset pedig egyszerűen csak ráhurkoltam a "húzókájánál" (ahogy a szaloncukrot is szokták, ha felteszik a karácsonyfára).

Ilyen, és ehhez hasonló díszekkel bárki kedveskedhet nagyobb társaságnak, hozzá nem annyira közel álló embereknek, ismerősöknek is. Nagyjából 2000 forintból meglephetünk eg 25 fős csoportot. Munkatársakat, osztálytársakat, sporttársakat, csoporttársakat, tanárt, szomszédot, kutyát, macskát, etc... :D Elég az egyik felére valami sztenderd karácsonyi minta, a másikra pedig valami személyesebb logó (pl. sportegyesületé, cégé), vagy felirat (pl. melyik évfolyam). Akik jobban ráérnek, a kontúrmatricák helyett is festhetnek (akár díszíthetnek egyszerű pöttyökkel, csillagokkal). Ügyesebbek próbálkozhatnak "pozitív töltésű" kanjikkal (mint a feng shui gyertyákon: szeretet, boldogság, jólét, szépség, stb). Klasszikus színválasztással (esetemben zöld-arany, de lehetne piros-zöld, piros-fehér, piros-arany, esetleg kék-ezüst, fehér-ezüst) és -mintákkal (csillag, gyertya, hópihe) egész egyszerűen nem foghatunk mellé! :P Így azoknak, akik a környezetünkben élnek, körülvesznek minket - akár nap, mint nap -, könnyen kedveskedhetünk csupán gesztus szinten. Mondjuk az ünnepek előtti utolsó munka- vagy tanítási napon...

...hiszen AJÁNDÉKOT KAPNI MINDENKI SZERET!

Gyantaságok - Round 2 - FIGHT!

Nos, még mindig nem adtam fel, hogy sikerítsek valamit műgyantából, csillámokból és matricákból.
A tökéletestől még messze vagyok, de mentségemre szolgáljon, hogy nagy fába vágtam a fejszémet!
Ráadásul másodjára egy másik márkájú gyantát próbáltam ki, ami teljesen más állagú és színű volt, hígabb volt, és lassabban is kötött.
No, de kezdjük az elején: A második triumvirátus egész jól sikerült.

 Egyedül a nyuszis színével nem békültem ki. Ugyanis alig látszik, hogy a felhőből esik az eső. Mivel az esőként funkcionáló szórógyöngyök majdnem pont olyan színűek, mint a háttér csillám. De ezzel a sorozattal viszonylag elégedett... lennék. Ha! Nem lennék türelmetlen és kíváncsi. :S Ugyanis nem bírtam ki a procedúra végét, és idejekorán kivettem őket, hogy megnézzem, milyenek. Így viszont a következő réteg "aláfolyt" az eddigieknek, hajszálnyi éleket képezve az eddig szép, sima felületeken. Tudom, hogy ez most így érthetetlen, ezt csak akkor érti meg az ember, ha megtapasztalja. :D A lényeg, hogy csak úgy tudtam eltüntetni ezeket az éleket, hogy a formákat "kikentem" gyantával, és visszahelyeztem rájuk a műveimet. Szóval mostmár a tetejük is szép. :)
További tanulság volt, hogy műgyantához strasszokat nem érdemes használni. Legfeljebb utólag ráragasztva. Ha belegondolok, tök logikus, de mikor beletettem őket, nem gondolkodtam el ezen. :D Szóval a strasszok a műgyantában egyszerű, színes, fényes korongnak látszanak. :P
A szomorú nyuszisból gyűrű lett, a Halloween-utánérzetből és a cukorfüggő nyuszi kigurumisból hűtőmágnes. Utóbbi háttere nem csillámból lett, hanem hologrammos flitterekből raktam ki. Elég brutál lett! O_O


Ez a három készült a másik anyagból:

 Jól látszik, hogy a matricák "elvándoroltak". :( Sajnos nem figyeltem rájuk, mert nem gondoltam, hogy ilyen komiszok lesznek. A polipka feljebb kúszott, a kártyák oldalra, a gyümölcsök pedig össze... Talán ez utóbbinak lett kárára legkevésbé. Mint kiderült a "vándorlás" a gyanta híg állaga miatt következett be. Nos, ha ez nem lett volna elég, a második körben is megszivatott a "drága". Gondoltam, két legyet ütök egy csapásra: a háttér díszeit a csillámréteggel öntöm le. Csak épp arra nem gondoltam, hogy ez a híg lötty a tetejére engedi lebegni a pufi matricákat. A gyümölcs-gyerekek köré pakolt csillagok a helyükön maradtak minden gond nélkül. De a polip alatti "Hello" felirat teljesen eltűnt, a kártyák mellé tett madárházikóból pedig csak egy rózsaszín folt látszik. Elkönyveltem tapasztalatnak. 3-ból 1... Ezt az anyagot többet nem akarom használni. >.<
Bár mentheti még a menthetőt a második vele készült szériával.

Az első kép, ami nappali fénynél készült (haha). Ezek közül majdnem mind vállalható. :D A koponyás-szivecskésen ugyan az egyik szív "befordult", de ezt általában mindenki csak akkor veszi észre, amikor mondom. :P A szomorú nyuszis 2.0 verziója jobban sikerült az elsőnél: a felhőcskét magasabbra tettem, több teret hagytam az esőcseppeknek, akik jobban is látszanak az élénkebb háttér előtt. A vigyorgó szives az egyik személyes kedvencem: Azt próbálja szemléltetni, mikor valaki "üldözve szeret" valakit. Szerintem egész jól kifejezi. :Đ Az egyetlen, ami nem tetszik benne, hogy a csillag-konfettik túlságosan beleolvadnak a háttérbe (kicsit több kék kellett volna bele, vagy más színű csillagokat kellett volna használni). Az utolsó, cukorkás amolyan kényszer-próbálkozás volt. A maradék anyagomat összekevertem, hogy mind felhasználjam, de kicsit több lett, mint amire felkészültem. Nagy hirtelenségben dekorcukrokat öntöttem bele.

Mivel a cukrok elég sok anyagot kiszorítottak - köszönjük, Archimédész -, azzal is kellett kezdeni valamit, így "megágyaztam" a következő 2-3 darabnak. Hogy tovább mikor folytatom, az még a jövő zenéje. De lehet, hogy holnap benevezek még egy adagra abból, amit először használtam. De még az is lehet, hogy megpróbálkozom a polimer gyantával. Ez ugyanis epoxi, és jóval drágább. Viszont könnyebben keverhető, és talán biztonságosabb is. még nem tudom, mi győz: a félelem az 1:100-as keverési aránytól, vagy a pénztárca?

30 napos anime kihívás - 1. nap

Úgy döntöttem, az "üresjáratokban" is írok azért valamiről. Mondjuk magamról. :) Belevágok egy 30 napos kihívásba.
Nem vagyok valami izomnagy animés, úgyhogy lehet, hogy beletörik a bicskám. De az is lehet, hogy épp ezzel fogok jól járni. Ugyanis pl. a film- vagy a dalkihívás épp azért lenne nehéz számomra, mert nem tudok pl. EGY kedvencet választani. :( Mondjuk... animéből sem. :D Meglátjuk, mi lesz!?

A legelső anime, amit megnéztem.

Nos. Kapásból az első ponttal meg fog gyűlni a bajom, ugyanis marhára nem emlékszem! >.<
Meg aztán attól függ, mit veszünk elsőnek... Az első, amit láttam? Az első, amit rendszeresen néztem? Az első, amit végig néztem? Vagy az első, amiről egyáltalán tudtam, hogy anime?
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a Sailor Moon-os és Dragon Ball-os délutáni matinék orientáltak ebbe az irányba. Bár eleinte még azt hittem, ezek francia rajzfilmek. (NEM RÖHÖG! A Sailor Moont francia főcímmel adták! :P ) Később kiderült, hogy már kisebb koromban is egy csokorra való animét láttam, csak éppen finn, holland, vagy svéd rajzfilmnek gondoltam őket (jelzem: szintén NEM VÉLETLENÜL!)
Azt már nehéz lenne visszanyomozni, hogy annak idején ezeket melyik csatornán és mikor adták, és én akkor néztem-e? De íme, egy hirtelen lista azokról, amik most eszembe jutnak:
(Magyar Wiki-oldalakat linkelek hozzájuk, mert magyar szinkronnal láttam őket, és linkelek főcímdalokat is! :D)

• Múmin (Mūmin; Tanoshii Mūmin Ikka - finn-japán) - főcím
  
• Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal (Nirusu no Fushigi na Tabi - svéd-szlovák-japán) - főcím
• Csip-csup Csodák (Supūn Oba-san - japán) - főcím
  
• 80 Nap alatt a Föld körül Willy Foggal (Hachijunichikan Sekai Isshū - spanyol-japán) - főcím
  
• Barbapapa (Barbapapa - francia-holland-japán) - főcím
  

Nos, belőlük ennyi elég is lesz. :) Valószínűleg közülük valamelyik volt az IGAZI ELSŐ.
Mint említettem, tizenéveim hajnalán jött a kereskedelmi tévék nyújtotta déutáni anime-blokk, amiben a következő "meséket" ismerhettem meg (továbbra is magyar szinkronnal):

• Sailor Moon - sosem hívtuk "Varázslatos Álmoknak" :D (Bishōjo Senshi Sailor Moon - francia főcímmel)
• Dragon Ball - muszáj volt nézni, különben nem értettem, miről beszélnek a fiúk ^^ (Dragon Ball - magyar főcímmel)
• Candy, Candy - nem igazán szerettem, de mikor ezt adták... ez volt. :D (Candy, Candy - francia főcímmel)
• Manóvári Manók - aaaaannyira cukiiiii ♥(Tongari Boushi no Memoru - japán főcímmel)
• Pokémon - az első igazi MÁNIA!!! O.o (Pokémon - magyar főcímmel)

Na jó, most már bőgök a nosztalgiától... :')
Tehát ezek voltak azok, amiknél ki is derült, hogy ezek "animék", azaz japán rajzfilmek. Tehát őket néztem ELŐSZÖR animeként. Hamarosan elkezdtem karatézni, és egyre jobban érdekelt minden, ami japán - persze, akkoriban még az internet gyerekcipőben járt, és alig lehetett hozzájutni bármi információhoz Japánról. Aztán a rajzokat is utánozni kezdtem, és a nyelvet is kezdtem tanulni: karate edzéseken számolni, illetve pl testrészek neveit, illetve egy nehezen talált online utazó szótárból tanultam olyanokat, mint: "igen", "nem", "kérem", "köszönöm", "barát", és egy-két köszönést.
Aztán feladtam. A gimi végével vége lett az egésznek: a Pokémonnak, a karaténak. Jött az egyetem, és senki nem akadt a környezetemben, aki osztotta volna a lelkesedésemet japánnal és a japán rajzfilmekkel kapcsolatban. Szép lassan eltompult az egész...
Évek teltek el így... Talán 3 év... Épp egy hosszú (1,5 éves) kapcsolatnak vetettem véget, amiben teljesen elvesztettem az egyéniségem. (Mindenkinek üzenem a tanulságot: SENKI KEDVÉÉRT NE ADJÁTOK FEL ÖNMAGATOKAT! Kompromisszumokat lehet kötni, de ha már nem érzed jól magad a bőrödben, az úgyis a kapcsolat rovására fog menni - és az idegeidére.) Szóval ott álltam szinte zéró egyéniséggel, stílussal, és azon gondolkodtam, hogy "hol is hagytam abba?" Aztán szép lassan visszataláltam önmagamhoz. Elővettem a régi ruháim. Felkerestem régi barátokat, megismertem újakat. És gyakrabban jártam haza a családomhoz. Egy este történt, épp otthon voltam, és nem tudtam aludni (akkor már vagy 1 éve "dolgoztam" az inszomniámon). Kapcsolgattam a tévét, és megakadtam a hazai anime-csatornán. Nagyon tetszett a rajzolás, és eszembe jutott, hogy én mennyire szerettem ezt a stílust. Az anime magyar felirattal ment (meg talán angol szinkronnal, de nem esküszöm), és egy rózsaszín hajú ugribugri fiú volt nagyon beleszerelmesedve egy flegma szőke szívtipróba. Akkoriban - túl több évadnyi Fiúk a klubból sorozaton - nekem ez borzasztóan megtetszett. Hamarosan megtudtam, hogy ez az anime nem volt más, mint a:

• Gravitation (Gravitation - japán főcím ♥ és végefőcím ♥ )

És ezzel be is fejezném a "legelsőről" szóló listámat. A Gravitation volt ugyanis az ELSŐ, ami újra elindított a helyes úton. Lendületet adott. Ez egy olyan anime lett, aminek minden porcikáját imádom: a karaktereket, a történetet, a zenét, a rajzokat, MINDENT!!!
Mondhatni, a Pokémon volt az első szerelmem, de a Gravitation vette el a "szüzességem". :Đ
Azt hiszem, ez tökéletes végszó. ^^" Mára ennyit belőlem! Köszöntem a figyelmet! :D

Új kezdeményezés

Mondjuk úgy, hogy "félig lehull a lepel" az új projectről.
A matricák az új, gyantával készült csecsebecsékhez kellettek.
Nem először foglalkozom gyantával, hiszen a foglalatos gyűrűimet, medáljaimat több, mint fél éve folyékony üveggel készítem. Olyankor azonban tulajdonképpen egyfajta vastag fedőlakk funkcióját látja el. Most viszont előlépett ALAPANYAGGÁ.
Nem titok, hogy kedves és tiszteletre méltó kézművestársamtól kaptam az ötletet (Rainbow Oveflow). Néhány kevésbé sikeres próba után (amikről kép sem készült, hiszen tényleg csak az anyag viselkedését vizsgáltam velük), íme az első funkcionális darabok. Természetesen még ezek készítése közben is merültek fel akadályok, illetve történtek előre nem látott "balesetek", de már a zsugorka is megtanította nekem, hogy az ilyen "selejtek" is a tapasztalás elengedhetetlen eszközei, és a fejlődésemet szolgálják.
Hihetetlenül türelempróbáló a feladat! Míg a zsugorkánál a sütéskor "ugrik a majom a vízbe", és derül ki, hogy a - nem ritkán - több órányi munka meghozza-e gyümölcsét, addig a gyantánál 1 nap is eltelik, míg megszilárdul, ami több rétegnél több napot jelenthet, mire egyáltalán megtekinthető az eredmény. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a kiöntőforma egyáltalán nem átlátszó, így gyakorlatilag "vakon" kell kialakítani az elrendezést.
Még rengeteg apró kis trükk, eszköz és alapanyag van, ami kipróbálásra vár, alig várom, hogy sorra keríthessem őket, és még több ötletet valósítsak meg!
Sajnos szokás szerint randa éjszakai, lámpafényes képek készültek, ráadásul választhattam volna más alapszínt... de ennyi eszem maradt estére... :Đ

A triumvirátus:

A gyűrű:

Bizony egy haaaaaaaaaaaaaatalmas bubi éktelenkedik benne. :(

De legalább megvan a következő kabala-gyűrűm! ^^'

A közepén sk koponyás zsugorka-cukorka. :D
Körülötte falatozó gumihangyák,

cukorszivecskék, és rózsaszín félgyöngyök. A háttérben irizáló csillámok.

Egy hűtőmágnes:

Amolyan "babazsúr" jelleggel készült. :3
Matricák és egy lila cukorszív,
a háttér pedig kék csillám és pink szalmakonfetti.

Még egy hűtőmágnes:

Szerelmetes nyuszkó-muszkós, szivecskés csilli-villiség.
A szivecskék matricák, felettük átlátszó strasszok vannak.
A háttér ezüst-csillám.
(Nem számoltam azzal, hogy gyantába öntve
a strasszok elveszítik strassz-mivoltukat,
és egyszerű ezüstkoronggá válnak - ez is egy tapasztalat. T-T
Még várom, mi lesz a színes strassziokból...)

Képen elég ijesztően néznek ki, a valóságban azért nem ilyen borzalmasak. :'D
...azt hiszem, sosem fogom megszeretni a fotózást. ¬_¬"
Hozzászólni szabad! :P

Valami készül...

Nem fogok sokat írni, mert ez egyelőre amolyan "top secret project".
Szigorúan bizalmas, meg minden... :D
De már gyűjtögetem a dolgokat. Remélhetőleg a Holdfény Conon debütálunk velük! ;)
Egy falatot azért mutatok:

IIIIILLLLYEN KAWAIIIIII MATRICÁKAT SZEREZTEM:

(katt a nagyításért!)
Az aprókért és a halakért külön köszönet Minónak!
(már csak azért is, hogy egyáltalán arra jártunk :D)

Szabad véleményeket megosztani, hogy kinek melyik tetszik!? :P Én személy szerint a masnis koponyákat és a nyuszi-kupacot imádom! ^ᴗ^

Még élek!

Az elmúlt 1-2 hónapban nagyon sok minden történt. Jó is, meg rossz is vegyesen. "Civil" meló is akadt bőven, eltelt két con, elkezdődött a suli...
Persze, nem hanyagoltam a Banzaikodást, csak a blogírásra nem maradt idő és energia. :/
Most épp a MondoCon-ra készülök nagy erőkkel, ami október közepén, 13-14-én lesz a Hungexpon.
A pultom remélhetőleg ismét új elemmel bővül: a fülbevalóknak szeretnék készíteni egy állványt. Leírni nem tudom jól az elképzelésemet, de megmutatom, milyen alapanyagokból szeretném összerakni:

• négy fémkarika (két 10 és két 12 cm átmérőjű)
• egy lampionrúd
• két lámpához való műanyaglap
• némi dekorgumi
• és egy jó adag szalag (egyszínű, keskeny szaténszalagok, és vastag pöttyösek masninak)
• valamint egy szalvéta, amit még nem választottam ki. ^ᴗ^'

Még nem vagyok biztos benne, hogyan fog kinézni, de úgy tűnik, mindenféle pasztell színekben fog pompázni. :) Ha minden jól megy, egy több szintes, körkörös display alakul majd belőle: négy szint a fémkarikákból - a lógós kanjis és ponpon fülbevalóknak, és egy szint a műanyaglemezekből és a dekorgumiból - a bedugósaknak. Szeretném a conig az egészet megtölteni.
Már csak a csatoknak, a mobildíszeknek és a nyakláncoknak kéne találnom valami ügyes tákolmányt. ^ᴗ^

 

Dobozkák - round #2

 Ne cigizz, így is szívsz eleget! :D

Lassan nyakamon a Cosplayer Expo, és még alig fejeztem be a beszerző körutaimat, vagy be se fejeztem (bizony néhány dolgot nem tudom már, honnan ássak elő :S ). Holnap kapom meg a gyűrű alapjaimat, és még pár medálnak valót is kéne szereznem a jövő héten. Eddig tervezgettem, számolgattam (miből mennyit csináljak, és milyeneket), most eljön a megvalósítás ideje! Nagyon szép színű fonalakat vettem az új PONPON (ポンポン) projecthez - még nem árulkodok, de remélem, tetszeni fog Nektek! Megpróbálok még a hét végén elpotyogtatni róla pár "work in progress"-morzsát. ;)
Egyelőre azonban a legutóbbi fejlesztésemet tudom csak bemutatni. Igen, egy újabb dobozka (bimbózó mániát sejtek :S ). Ez a példány a Rayher Picture Collection szériájából való, sajna az art numbert kidobtam a hulladékkal :/ És bizony elég egyértelműen hajaz egyfajta speciális doboz stílusára. Bizony! BÁRMI megihletheti az embert! A legváratlanabb pillanatban. Hát íme, a jótanácsom azoknak, akiknek még nincs (elég) káros szenvedélye:

ADDICT TO ME! - azaz kb.: "Szokj rám!" :D

Épp akkorka, hogy beleférjen egy normál, pakettes Banzaiság. De persze megtöltheti cigirágóval is, akinek az a perverziója. Cigit nem érdemes benne tartani, mert a mindennapos hurcolás megviselné. Mindenképpen alkalomra szántam (pl. szerelmetes vallomáshoz, vagy ilyesmi...) Persze, kicsit drágább mulatság a standard "szatyrocskáknál", mivel kicsivel több papír kell hozzá és nehezebb is elkészíteni, plusz a "szabásminta" lelopásával is magam bíbelődtem.
    
MÁS!
Hogy végre szitkozódás és hisztirohamok nélkül fényképezhessek, valamint szín és élesség szempontjából is értékelhető képeket készíthessek, az én drága Édesapám meglepett egy Sony Cyber-shot DSC-S2000 gépecskével. Nevet még nem kapott, de én majd' minden kütyümet elnevezem, úgyhogy ami késik, nem múlik. Remélem, kezesebb bárány lesz a réginél, és nem gondolja időnként, hogy a full aksi épp lemerül, és nem csinál nekem értékelhetetlen maszatfoltokat, vagy dobál "error saving data" hibaüzeneteket majd egy perccel a kép készítése után, mire már átpakolok a következő képhez. -.- Nos, ő lesz a kis segédem:

És akkor máris el tudom keresztelni! :D Most jött az ihlet! Ha ő a segédem, hát elnevezem erről a kis lajhárról, akit itt a blogon a "sidekick"-emnek nevezek! ------------->
Tehát, Sony Cyber-shot DSC-S2000, legyen a neved ezentúl NEMU (眠) !

Nos, akkor én most vissza is csobbanok a PONjaim közé. Alig várom, hogy képet csinálhassak róluk! ;) Szép estét mindenkinek! ^3^

Utazó ügynök

Egy újabb projectbe fogtam a múlt héten - mintha nem lenne elég dolgom. :D
Továbbra is azon dolgozom, hogy a standom ne csak "steril" pakettek hadserege legyen. Már régóta fájt a fogam erre a takaros kis fabőröndre:

Itt már leszereltem a függelékeit (2 zsanér, 2 csat és a fogantyú + a csavarok)

  
A szalvéta már hónapok óta várta, hogy beruházzak végre a bőröndre. Utolsó darab volt, úgyhogy kénytelen voltam előre megvenni:

A teljes kép kiterítve

Ez került a tetejére. Sajnos a bőrönd hátoldaláról nem készült kép. Fekete alapon narancsszín virágok vannak rajta 日本語 azaz nihongo (japán nyelv) felirattal. Felragasztás után mindkét szalvétára ráfestettem itt-ott egy kicsit akrilfestékkel, hogy "festettebb" hatása legyen. A kimaradt területeket feketére és barnára mázoltam, a belsejét pedig rózsaszínre. A végén átlátszó lakkal fedtem. Ezután visszaszereltem rá a fémfüggelékeket.
A belső térhez enyhén barackos árnyalatú dekorgumikat vettem, mert puhák, rugalmasak, és könnyű velük bánni. Mindkettőre ráragasztottam egy-egy szalvéta-virágot, amik még Chōko munkálataiból maradtak. A fenti részre csak három akasztót terveztem - paketteknek, hogy bármilyen "termékemet" odalógathassam. már napok óta azon morfondíroztam, hogy ha elérek ahhoz a munkaszakaszhoz, miből fogok majd akasztót készíteni. Végül akkor villant be az ötlet, amikor eljött a megvalósítás ideje: meghajlított gombostűket használtam, amiket hátul kissé bele is szúrtam a gumiba, és egy darab ragasztószalaggal is rögzítettem a biztonság kedvéért.
A bőrönd "fenék" részébe egy 3 cm vastag szivacsból szabtam egy belepasszoló darabot. Több órányi számolgatás és szerkesztgetés után megszületett a párna "beosztása" is, amit felvázoltam az alulra szánt dekorgumi hátuljára:

Pedantériám nem ismer határokat.

A kijelölt szakaszokat felvágtam sniccerrel - ezek lettek a gyűrűk helyei. A fölös széleket felhajtottam, és a sarkaknál összeragasztottam. A sorok között folyékony ragasztót kentem rá, és beleillesztettem a szivacsdarabot. Miután megszáradt, a "színén" a felvágott réseken keresztül belevagdostam a szivacsba is, hogy a gyűrűk elférjenek benne, és így már ragaszthattam is a "fenékbe". :D
Végül a tető belsejének felső sávjába virág alakú tükörmozaikokat ragasztottam. Valami ilyesmi lett belőle:

A zsenge mű

Ilyen kívülről:

 Sajnos vakufolt nélkül nagyon életlen lett... :/

 Még tervezek rátolni egy repesztőlakkot, és egy kis patinát.  ^ᴗ^

    
Nem maradt más hátra, mint "megtölteni" a bőröndöt. Összesen 30 standard foglalatos, vagy azzal megegyező méretű, és 3 nagyobb, pl. masnis gyűrű fér bele. Plusz 3 csomagolt cucc... Hát ennyire futotta most. Keressétek ezt a csodát, és a kis csodákat, amiket rejt a szombati MondoCon-on!

A vámpír

Mivel most épp nagy munkák kellős közepén vagyok, és a fotómasinám megint hisztériázik, előszedtem egy régi munkám képeit, amik nem kerültek fel.
A medál megrendelésre készült. A kérés az volt, hogy a vámpír, azaz a "kyūketsuki" (吸血鬼) szó kanji jelei szerepeljenek rajta, és fekete-piros színekben pompázzon. Kicsit tartottam az ötlettől, mert két írásjel még kényelmesen elfér egy medálon, de három már bajosabb. Így alakult, hogy a középső kanjit (vér) kissé lejjebb csúsztattam. De még mindig valahogy kopár volt. Mintha egy focipályányi játszótéren egy néhány négyzetméteres területre zsúfolnánk az összes mászókát. :/
Ekkor jöttek a vércseppek, hogy megszínesítésék a feketeséget. A két szélső a kanjikból cseppen ki,  középső csepp pedig a középsőre készül pottyanni. Ez már kezdte elfogadhatóvá tenni. De a szív "csücske" még mindig üres volt. Mivel szalagot nem kértek bele, azzal nem tölthettem ki. Vércseppekből a 3 nagy éppen elég volt. Kínomban-szenvedésemben végül a jó öreg koponyáimhoz fordultam. Így került a medál csúcsára ez a kis vonalaiban lebutított rémség két nagy szemfoggal. Egyszerű, nem túl cuki, és nem túl komoly. Bár fehérségével olyannyira kitűnik, hogy szinte háttérbe szorítja a feliratot. Ezért használtam a színezésnél jó élénk pirosat, hogy azért legalább ringbe szállhasson a figyelemért. :)
Hát íme két villámkép a villámposzthoz. Ma csak ennyi, még megyek vissza a kaptafámhoz. Pihentető jó éjszakát, és kellemes hétvégét minden kedves banzaistának!
   

 a tervrajz

   

a kész medál

Dobozkák - round #1

Imádom, hogy a munkahelyem mindig megihlet. Valahol persze fárasztó, mert így amint hazaérek, ott is nekiállok "dolgozni". Szerencsésnek tudhatom magam, hogy mindkettőt szeretem - a "civil" munkámat és a "banzaikodást" is -, de az, hogy egyik gépszíj kap el a másik után, néha teljesen kimerít.
Még a múlt héten történt, hogy rendbe tettem a scrapbook papírokat (kétszer is >.<), és elvarázsolt az a sok-sok szebbnél szebb minta. Nem bírtam ki, hogy ne öntsem formába őket!
 Mivel lassan közeleg a MondoCon - ahol ismét személyesen lehet vásárolni a standomnál -, arra gondoltam, hogy azoknak, akik esetleg nem maguknak, hanem barátnőnek, kedvesnek, testvérnek, stb vesznek valami apróságot ajándékba, azonnal lenne mibe belepottyantani azt. Így megússza a csomagolást az, aki nem szeret, nincs ideje, nem elég kreatív vagy ügyes a csomagoláshoz - esetleg szimplán lusta. :P
Hát nagy nehézségek közepette kiválasztottam 1-2 lapot - TÉNYLEG nehézség volt: egy kb. 30 tételes listából szűkítgettem a kört ^ᴗ^ -, és nekiestem a "gyártásnak".
 A legtöbb dobozhoz (2 kivétellel) kísérő cédula is készült. És hogy ne legyenek olyan egyszerű, papírból kivágott dobozok, a többséget (1 kivétellel) feldobtam egy kis 3D fűszerezéssel. Néhol a saját minta "áll ki a síkból", néhol plusz virágot, szívet, madarat tettem rá, pici 3D-s kockaragasztóval. A kísérőkre 0,6-os gumis damilt kötöttem, mert ezt találtam a legpraktikusabbnak. Így nem kell még annak a színéhez is igazodni, mivel átlátszó; és rugalmassága miatt könnyű lesz a dobozokra "szerelni".
 Miután az első sorozat elkészült, a hétvégén elmentünk egy wellness-üdülésre, ami nagyon jól jött (mielőtt bárki azon kombózna, mekkora lábon élek, elárulom, hogy kaptuk az üdülést, és nekem egész nyárra ennyi volt a nyaralás). Ha csak 2-3 napra is, de kikapcsoltam az agyam, facebookot talán napi egyszer néztem, e-mailt egyáltalán nem (nem is nagyon volt netem :D). Sajnos néha erőszakkal kell rávenni a pihenésre... :/ De a lényeg, hogy a hét elején hazaérve kipihenten, újult erővel vetettem magam a munkába. És megszületett még két doboz sorozat. Egyelőre többet nem készítek, mert félek, hogy a nyakamon maradna. :D
Közben persze a zsugorka-projectek is futnak, csak azokról még nem készült kép, és még elég sok "félkész" állapotban van. De még a con előtt lesz róluk bejegyzés!
Most íme, a fotók a dobozokról. Elnézést a képminőségért, de szokás szerint nem bírtam kivárni a reggelt, és este fotóztam. Azért talán kivehető, hogy kb. milyenek lehetnek. A "fülesek" cca. 2x5x9 centisek, a "pentagonok" átmérője kb. 6 cm, magasságuk 2 cm.

     

 ~ Bo-Bunny's Back to Backs - Alissa So Cute ~

   

~ Bo-Bunny's Back to Backs - Alissa Look At Me ~

     

 ~ Bo-Bunny's Back to Backs - Flirty ~

      

És a végére a kedvenc "triumvirátusom": Truly-Madly-Deeply

~ Bo-Bunny's Back to Backs - Flirty ~

      

És akkor mára búcsúznék is egy stilszerű zenei aláfestéssel, ami mindig mosolyt csal az arcomra, és bugit a lábamba! :D

Ez Skanga és a "Truly, Madly, Deeply"

     

    

"Truly - hooked on you
Madly - stuck on you
Deeply..."

"Gyantás" csecsebecsék a Börzére

Megint összejöttek a dolgok. Ezt a hetet tisztán arra akartam szánni, hogy a Börzére készüljek, de hát ember tervez... aztán nem úgy lesz. :D
Minden esetre tegnap este sikerült megalkotnom, és összeszednem a gyantázni való darabokat. (Mint korábbi posztomban már említettem, a gyantának 1 nap a száradási ideje, és 6 nap, míg teljesen megköt. És "csoportosan" érdemes használni, mert az összekevert komponensekben a folyamat már irreverzibilis.) Így lett 7 gyűrű, és 3 medál. Sajnos a 4. (szögletes) medál képe nem lett szép, és már nem tudtam újat csinálni, mert az összes fehér lapomat előre feldaraboltam - ó, én balga lélek! ^^" Meg is ragadnám az alkalmat, hogy elszentségeljem magam: @#&%$#@%& UTÁLOK PIROSSAL DOLGOZNI!!! Minden pici fehér területet összemaszatol! Minden fehér rózsaszín, és foltos lesz tőle. Elég egy icipicit az ujjbegyünkkel megérinteni, elég, ha csak a lemorzsolódott ceruzapor rápotyog! És sokszor csak akkor látszik, ha már megsült, és akkor már a világteremtő Nagy Bumm se szedi le róla! - talán a polírozó, de attól félek! ^^" És a még jobb, amikor a lakkal maszatolom el. -.- Tisztára, mint mosásnál. Elég egy piros kis zokni a nagy fehér mosásba, és minden rózsaszín lesz!

Nos, a dühöngés után, íme:

Nem bántam fukarul a folyékony üveggel, raktam bőven! A múltkori esetből okulva többet, mint amennyi hatást szeretnék - ugyanis száradás, kötés közben kicsit "összeesik". A FairyTail gyűrűhöz ezúttal medált is készítettem, és újdonság a "Shroomy"-medál, kicsi, Mario-játékokra hajazó gombácskával. Jake osztódással szaporodik (:D), a Fekete Özvegy és az X-men gyűrű a Marvel-láz hatására készült. A "Roshi" medálra nagyon büszke vagyok, mert pontosan olyan lett a színe, amilyenre akartam! A "Grammar Nazi" gyűrű pedig ha nem kell senkinek, nekem jó lesz - ugyanis amellett, hogy hobbi-nyelvújító vagyok, kifejezetten nehezen tolerálom a nyelvtani hibákat. :/
Ma még terítéken van egy újabb adag Skully, amikhez még masnikat is kell gyártanom. És lesz még más is, de nem akarok spoilerezni! :P

És ne feledjétek! Élőben legközelebb az Anime Börzén! Ezen a héten szombaton! (2012.06.16.)

KATT A KÉPRE!

Érzelmek Skully-módra

Már régen terveztem, hogy Skully-t kicsit átalakítom - vidámabbá, szomorúvá, mérgessé. Sajnos(?) gyakran előfordul velem, hogy elkap a gépszíj, és alig bírtam leállítani magam a kilencedik arckifejezésnél, hogy na, most már elég lesz!
Így kapott Skully 9 új arcot, és nem zárom ki további kifejezések alkotását (ötleteket, javaslatokat szívesen fogadok), mert már most van két újabb ötletem is. :D

Az első adag "nyers" koponya:

Elsőre 10-et készítettem. A szívecskésből kettőt, mert abból előre megálmodtam egy csitt-csat párost a piros, pöttyös szalaggal. Kicsit "utókezeltem" őket. Valamiért ragaszkodom a körvonalukhoz - szerintem a kontraszt-mániám miatt: kiemeli őket -, viszont szerintem jobban néz ki, ha ebben az esetben a kis "korongok" oldala is fekete. Ám azt nem színezhettem alkoholos filccel, mert azt sajnos oldja a lakkom (kivéve, ha bele van sütve a lapba, de mivel az oldala sülés közben vastagodik, nem lehet előre beszínezni). Így maradt a fekete akrilfesték. Egy vastagabb (kb. 3-as) ecsettel körbefestettem a nagyját, és egy nagyon vékony (2/0-s?) ecsettel elszöszmötöltem a fogak között. De csak így lehettem elégedett a végeredménnyel. ^^"
Ilyenek lettek: a szégyellős, a szomorú, a halott, a depressziós,

a tébolyult, a szerelmesek, a mérges, a kacér és a boldog.

Jöhetett a lakk! Természetesen két rétegben! Így fixál, és fényesít.
Az ékszer-alapokat előre elkészítettem: gyönyörűséges tiritarka szalagjaimból kis, ötágú virág-csillagokat varrtam, és néhány öltéssel felerősítettem őket csitt-csat-, hullámcsat-, kitűző- és gyűrűalapokra. A biztonság kedvéért ragasztottam is. A kész mukikáimat ragasztóval illesztettem a szalag-csillagvirágok közepébe. Nyomás alatt hagytam, hogy megszáradjanak, és már csak a csomagolás vár rájuk.
Az érzelmek élőholt-serege:

Aki szeretne velük "élőben" (^o^) találkozni, látogassa meg a standomat az AnimeBörzén!
Sőt! Június 12. éjfélig a 300-as játék keretei között pályázni is lehet valamelyikükre a BanzaiMonster facebook oldalán!
Aki "szerelembe esett", és nem akarja a szerencsére bízni, bátran rendelhet - akár tetszőleges összeállításban (pl. hullámcsat, kék kockás szalaggal, depis skullyval)!

Egyelőre ennyi, hamarosan újabb szépségek jönnek, ugyanis tegnap beszereztem új pöttyös színeket is: zöldet, sárgát, babakéket, és lila organzát!

További "leoheart" cicák

Még a hét közepén alkottam őket, de csak most jutottam el a fotókig.
Íme:

 pucéran...

 

    

...és felöltöztetve:

Szerelő Panda - act 2

Néhány napja írtam erről a szuper kis macis dobozról, és arról is, hogy tervbe vettem, hogy kicsinosítom magamnak.
Ma délután már nem bírtam magammal: alig vártam, hogy hazaérjek suliból, és neki lássak a munkának. A hozzávalókat már napokkal ezelőtt beszereztem, és azóta is sorvadozva várják, hogy végre használjam őket.

  

Nos, mi minden is kellett a munkálatokhoz? Lássuk:

• macis doboz (átlátszó műanyag)
• dekorgumi(k) (én különböző színűekkel - fekete, fehér, pink - dolgoztam)
• 1 pár öntapadós "rezgő szem"
• sniccer (gy.k.: törhető pengéjű kés)
• olló
• folyékony ragasztó
• festék (lehetőleg akril), ecset
• sablonkészítéshez: áttetsző papír (zsírpapír, másolópapír, etc.), indigó, karton
• kis masni (szalag darab + cérna)

Sablonok elkészítése:
Első lépésben "méretet vettem" a maci belsejéről. Kinyitva rátettem a zsírpapírt, és óvatosan körberajzoltam a belső élet a tetején, majd az alsó részhez illesztettem, és bejelöltem a térelválasztók helyét. Ezután indigóval átmásoltam a maci formát, és az öt kis rekesz alapját (két fej, két mancs, és egy popsi) karton darabokra (gabonapelyhes doboz tökéletes). A fej és a mancs rész két-két rekesze egymás tükörképe, így elegendő belőlük egy-egy sablon. Mivel a doboz domborulata szerint a fej jobban kidudorodik, mint a test és a fülek, ezen a részen duplázni szerettem volna a réteget. Ezért csináltam egy külön sablont is a fejnek és a füleknek. Tehát ez így összesen 5 db sablon.
Tudni kell, hogy eredetileg a panda fekete és fehér részeit külön-külön akartam kivagdosni. Azonban rá kellett jönnöm, hogy csak a saját dolgom nehezítem, és sokkal egyszerűbb, ha festek. de hogy ne legyen hiába a fekete dekorgumi, úgy intéztem, hogy legalább a fülekben érvényesülhessen. :)

  

Az elemek kivágása:
Még soha nem dolgoztam dekorgumival - ezt is el kell kezdeni egyszer! Első nekifutásra hozzáláttam ollóval, de amint kipróbáltam a sniccert, azonnal tudtam, hogy ő lesz az eszköz! Sajnos a műanyag alátétem kicsit megsínylette, mert nem "párnáztam rá" kellőképpen. Tanulság: egy éles sniccer 1-2 réteg újságpapírt még lazán átvisz a dekorgumi alatt!!! A további munkát egy kis reklámfüzeten végeztem. (A legtöbb papírszemét - kéretlen újság, reklám - nálam így hasznosul újra: alátétként ragasztáshoz, festéshez, lakkozáshoz, stb... Mindig ügyeljünk az asztalunk megfelelő védelmére!) Tehát: a sablont a gumira szorítva - figyelve, hogy el ne mozduljon -, szépen a peremek mentén körbevágtam a sniccerrel. Figyelem! A "fej" és "mancs" rekeszekből kettő kell! Mivel a füleket a feketéből vágtam ki, a fehér fejről lehagytam őket.
Így álltam a munkafázis végeztével:

Festés:
Ahogy a fenti képen is látható, a fülek kivételével a panda fekete részeit festettem. Hagyományos módon, ecsettel. (Szerintem kicsit mosómedvésre sikerült, de meg nem tudnám mondani, hogy miért gondolom így. :S) Olcsó, számozatlan (kb. 3-as lehet) ecsetet és valami itthon talált festéket használtam. (10 színű készlet, kis, 5-ösével láncba kötött tégelyecskék - ugyanezt használtam a kéz ujjaihoz is. Ha tippelnem kell, akril, mert a fehér teljesen beszáradt, és a víz sem segített rajta.) A kis masnit egészen egyszerűen egy kb. 1 centi széles, 3 centi hosszú szalagnyesedékből csináltam: a közepén egy cérnát csomóztam rá szorosan, majd a macimra ragasztottam. Sajnos a képeken nem nagyon látszik, de a dombornyomás szerint is a macinak van egy masni a nyakában.

   

 Összeállítás:
A rekeszek elemeit a helyükre tettem. Nem ragasztottam be őket, mert megtartják magukat, és szeretném, ha cserélhetőek lennének. Két okból is: az egyik a praktikum - elkophat, összekoszolódhat, és így bármikor ki lehet cserélni -; a másik az esztétika - ha úgy döntenék, más színt akarok, vagy akár minden rekesz alá különböző színt... A maci festett, fületlen "előlapját" pofával előre belehelyeztem a tetőbe (szintén nem ragasztottam oda, hátha szeretnék majd másik macit is csinálni (mondjuk sima barnamacit, vagy netán egy pink-fehér pandát :P) a fej "füles" hátulját megragasztóztam, és a ragasztós felével ráillesztettem a fehér darab hátuljára (ugyanis a macit a fülétől szétszedni már nem szándékozom).
Ezek után már nincs más hátra, mint "beleköltözni" a  dobozkába, azaz telerakni mindenféle hasznos motyóval! És voilá, a végeredmény: a SZERELŐ PANDA

Öntapadós, un. "rezgő szemeket" ragasztottam a tetejére. Mivel a szemnek mélyedést csináltak a dobozon, a szem alatti üreget feltöltöttem ragasztóval. Remélem, nem fogja elhagyni a szemeit. :)

Köszönöm a figyelmet! Remélem, néhányan kedvet kaptak a kreatívkodáshoz! ^^
Ötleteket, észrevételeket szívesen fogadok. Ha valaki netalán arra adja a fejét, hogy hasonló dobozkát készítsen, remélem, küld majd egy képet a kész műről!

Chōko (蝶子) kacsója - act 1

Na, most biztosan nagyon úgy tűnik, hogy ide kapok - oda kapok, de legalább majdnem igaz is! :D
Igen, még a pandám sincs készen, és én máris a következő project felé kacsingatok. Sajnos ma is "megmérgezett" a munkahelyem: pakolászás közben egyszer csak megakadt a szemem egy hungarocell kézen. Igen, bizony, jól olvassátok!

kicsit keskenyebb, mint az én kezem, de kellően valósághű
    

MondoConon egy drága jó barátom egy időre kölcsön adott nekem egy "nyakat", hogy tegyek arra egy nyakláncot mutiba, mert az milyen jól néz ki, mint "kirakat". Ezen háttérgondolat nyomására egy pillanat alatt ráhallucináltam a kézre a gyűrűimet, karkötőt, meg még egyebet is! És azt is tudtam, hogy természetesen jó szokás szerint Ő sem lehet pucéran az enyém.
Már egy ideje szemeztem a boltban az egyik szalvétával, de mindig elhessegettem a kísértést, mondván így is épp elég szalvéta halmozódott már fel a kézműves dobozomban. Már csak az az egy példány árválkodott belőle, és ahogy a kézről fantáziálgattam (böhöhö :D), azonnal bevillant: AZ a szalvéta kell hozzá!

a "bűnös" szalvéta
    

Úgy döntöttem, csak a világosabbik oldalt használom, a virággal és a kis pillangóval. Ekkor adtam nevet is neki: Chōko, azaz "Pillangó-gyermek" (蝶 = pillangó; 子 = gyerek). Tényleg régen volt már, hogy a découpage technikát gyakoroltam - leszámítva a már az előző cikkben is emlegetett kis kasszámat, ami előbb-utóbb bemutatásra fog kerülni -, és bizony megszenvedtem a szokatlan domborulatokkal. Néhány apró hibától eltekintve azonban elégedett vagyok az eredménnyel. Annyira nem lett gáz, mint lehetett volna! ^^" A szalvéta a kézhátra, a tenyérre és a csuklóra került. Hogy az ujjak se maradjanak érintetlenek, bőrszínű festékkel lefestettem őket. Most így néz ki a "kisasszony":

mintás kis kacsó
    

Még messze nem vagyok készen, úgyhogy ez is marad házi feladatnak a hétvégére, Segítő Panda mellé. :) (És persze már most tervezem, mi lesz a következő - két XD - "felszerelésem".) Egyelőre küldtem rá egy fényes lakk réteget, és holnap tolok rá még egyet - a biztonság kedvéért. De eddig talán túl kellemes és ízléses, így esélyes, hogy huncut mód el fogom rontani egy kicsit... nagyon... Például ezekkel:

Na, mik ezek?

Szerelő Panda - act 1

Az elmúlt hónapban két rendezvényen is megfordultam, a következőben is megjelenek egyen, és ha minden jól megy, még két másikon is a nyár folyamán.
Az ilyen napokon az ember gyakorlatilag egész nap a kis standjánál ül, és amellett, hogy eladja a készen kivitt cuccait, igyekszik mindenben a vásárlók kedvében járni. Ami néha azt jelenti, hogy egy-egy ékszert, kiegészítőt mondjuk át kell alakítani. Teszemazt, lógós fülbevaló egyik felét mobildísszé. Ez egyszerű művelet, ám eszközöket igényel: például, ugye, mobildísz alapot, és egy fogót. Vagy ha valakinek nagyon tetszik egy szíves medál, de a benne lévő masni színét kifejezetten nem szereti... esetleg - ha elég szépen néz :P -, kicserélem neki én a szalagot, ehhez is jó, ha van mindjárt egy kielégítő választék.
De az sem árt, ha vannak nálunk egyéb tartalék alkatrészek is, mert soha nem lehet tudni... Sajnos vannak olyan alkatrészek, amikért nem vállalhatjuk a felelősséget. A barátomnak készítettem még hónapokkal ezelőtt egy karkötőt. Mikor elkészült, azonnal rá is adtam. Egyszerű szerelőkarikák fogták össze, és delfinkapoccsal zárult. Nem telt el két perc, és jött hozzám, hogy a kapocs eltört. És tényleg. A kis fémhorog megadta magát. Nem történt semmi, kicseréltem, és azóta sem volt baj vele. De soha nem tudhatjuk, mikor fogunk ki egy-egy silányabb minőségű alkatrészt. És az ilyen "balesetek" orvosolására bizony jó, ha vannak nálunk tartalék szerelőkarikák (természetesen több méretben is), kapcsok, és egyéb alkatrészek, amikkel dolgoztunk. (Zárójelben megjegyezném, hogy nem csak a saját érdekünkben érdemes ilyen előrelátónak lenni, hanem kézműves társainknak is segíthetünk, ha nekik szükségük van valamire. Kedves gesztus.)

 

  photo: http://www.pandafix.com
 

Nos, a minap kotorásztam, pakolásztam a boltban, és ráakadtam erre a csudálatos kis dobozkára: átlátszó műanyagból készült és maci alakú. belül kis elválasztó falak öt részre osztják a teret, és kis pattintós zárral csukódik az oldalán. Szerelem volt első látásra! Azonnal meg is vettem. Aztán egy másik boltban jártamban bukkantam a kicsi kékes-áttetsző kerek alakú dobozkákra, amiknek a segítségével az alsó részt tovább oszthattam (a különböző méretű karikák számára). Álom, hogy épp olyan kicsik, hogy beleférnek a maci lábaiba és "fenekébe" ^^". Mikor otthon rájöttem, hogy ezek a kis dobozkák ilyen szuperek, már bántam, hogy nem vettem többet. Bár annak is meg volt az oka - méretükhöz képest elég borsos volt az áruk.
Be is rendezkedtem hát a macimba, valahogy így:

 

csukott maci

nyitott maci
  

Persze ennyi nekem nem elég! Az rendben, hogy megtaláltam a számomra tökéletes szerelődobozt (bár sajna a ragasztó és a fogó nem fér bele :S), de ilyen egyszerű, "pucér", átlátszó mivoltában még nem érzem igazán az enyémnek. Így hát másnap vettem hozzá dekorgumikat. Mivel a kis elválasztó falak nem érnek fel egészen a domború tetőig, félő volt, hogy hordozás közben a különböző alkatrészek összekeveredhetnek. Tehát a tető domborulatait ki kell tölteni! Én erre a legmegfelelőbbnek a dekorgumit találtam. És hogy ne legyen "átlagos" maci, feketét és fehéret vettem, hogy pandává varázsoljam. Szereztem mozgós, felragasztható szemeket is neki! Már csak neki kéne állnom. ^^ Talán a hét végén lesz rá egy kis időm. A Börzéig mindenképp készen kell lennie! Addig lehet, hogy megmutatom a kis "kasszámat" is, amit páran már láthattak a tavaszi MondoConon. :)