Az első fúzió

Végre megtöröm a csendet! Megtaláltam Nemu (眠 - gy.k.: a fényképezőgépem) kábelét - tanulság: a porszívózás hasznos! :D Ez azt jelenti, hogy végre felkerülhetnek a karácsonyi előkészületekről, és az azóta készült képek. Tehát van képanyag dekupázsról (fa, textil), festésről (fa, textil), ragasztgatásokról, lakkozgatásokról, és még ki tudja, mikről. A csend megtörésére mégis valami különlegesebbet szeretnék írni.

Mondjuk róla:

Ő az első fúziós technikával készült medálom. Nem tudom, mennyire látjátok a lényeget a képen (lenni béna fotós), de van egy enyhe 3D-hatása. Ugyanis két réteg zsugorkából készült. Az alsó rétegen az ág és a háttér van, a felsőn a sakurák. Biztosan fogok még hasonlót készíteni - bár dupla munka és dupla anyag -, mert nagyon tetszik! Persze ezt a technikát is tökéletesítenem kell még, azért lett ebben hiba bőven (pl. az alsó rétegnek sajnos összeolvadt a "luka" >.<"), de alapvetően meg vagyok elégedve vele, mint első darabbal.

A továbbiakban leírom, hogyan is készült ez a medál - persze a finom kis csínjaimat-bínjaimat nem osztom meg, hogy egy kis titok nekem is maradjon. :P

Tehát először is: mi kell hozzá?

• vonalzó, ceruza, papír, zsírpapír vagy pausz, radír, stb. (a precíz mintatervezéshez)
• átlátszó zsugorfólia (lehet előrecsiszolt)
• olló (a méretre vágáshoz)
• irodai lyukasztó (tökéletesen alkalmas az akasztólyuk készítésére)
• színes ceruza (a rajzoláshoz, színezéshez)
• sütő (praktikus, ha tudjuk, mikor hány fokon süt - mikró nem jó!)
• átlátszó lakk, szerelőkarika, nyaklánc alap, stb. (a végső simításokhoz)

I. Tervezés
Sokszor hangsúlyozom, milyen fontos: A jó munka alapja a pontos tervezés! Miután kitaláltuk, mit szeretnénk, először is ki kell számolnunk, mekkora legyen a rajz, hogy a megfelelő méretű végeredményt kapjuk. Esetemben az állított téglalap 5 cm x 10 cm. Ebbe a keretbe tervezzük meg a minta elhelyezkedését - sacc/kb. hova kerüljön, mekkora legyen, stb... (a képek szokás szerint bénák, de a lényeg látszik)

II. Kidolgozás

Ekkor már ketté választjuk a mintát: háttérre (ágak) és előtérre (sakurák). A kettőt külön-külön dolgozzuk ki, hiszen két önálló képet akarunk összeforrasztani. A legegyszerűbb, ha a háttér rajzára zsírpapírt teszünk, és arra rajzoljuk a felső réteg mintáját. Megrajzoljuk a végleges verziókat, majd a kontúrvonalakat kiemeljük. Ne feledjük, hogy ha "megfordítós technikát" alkalmazunk - nem kötelező, csak szerintem szebb -, akkor a minta tükörképét kell megrajzolnunk!!!

 

III. Rajzolás és színezés
Kivágjuk a megfelelő méretű zsugorka darabokat. Nekem ez értelemszerűen 2 db 5x10 centis téglalap volt. (Aki csiszolatlannal dolgozik, az csiszoljon!) És kezdődhet a móka! Az egyik lapra felrajzoljuk a hátteret, a másikra a mintákat (vigyázzunk, hogy a felső rész mintái közé ne kerüljön se szín, se maszat, se semmi - szép átlátszónak kell maradnia!) Ne felejtsünk sütés előtt lyukasztani! Fontos, hogy pontosan ugyanazon a helyen lyukasszuk a két réteget (ha a két lapot egymásra tesszük, passzoljanak a lyukszélek)!

(a képen a háttérlap véletlenül fejjel lefelé maradt ^^")

IV. Elősütés
Hagyományos módon megsütjük a zsugorkákat, mint rendesen: 130-150 fokon. Mikor  kész, hagyjuk kihűlni! Ha üveghatásút csinálunk, ezután - továbbra is külön-külön - fordítsuk őket pofával lefelé, és süssük őket 200 fokon, míg kissé lekerekedik az élük. Nem biztos, hogy szükséges fordítva is elősütni, szerintem működhet a fúzió akkor is, ha kapásból arccal lefelé sütjük majd össze őket. Sőt! Lehet, hogy néhány hibám épp annak "köszönhető", hogy előre megforgattam. :/

V. Fúziós sütés

A két kihűlt zsugormányt szépen, precízen egymásra tesszük (miután összesültek, már nem lehet majd helyretologatni)! Alulra a háttér, rá a felső minta. Szélek, sarkok, lyuk(ak) stimmeljenek! Akár megforgatva sütjük, akár pofával felfelé, egyre ügyeljünk! Ne legyenek egymás felé (szembe) a csiszolt rétegek! Lehetőleg mindkét réteg egyfelé nézzen, különben épp az a hatás vész el, amit szeretnénk elérni! Ha jól emlékszem, ezt még magasabb hőfokon sütöttem (200°C felett).
Ha kihűlt, a színezett oldalát lakkozzuk, és voilá:

Dióhéjban ennyi. Rengeteg jó lehetőséget látok még ebben a technikában, csak ki kell ismernem a finom részleteket is.
Most már lehet némi fogalmatok róla, mit dolgozok egy-egy ékszerrel (a fúziós lépésen kívül a többit minden darabbal elvégzem), és ez még csak a "dióhéjban"-verzió. :Đ

A következő bejegyzésben majd az új termékeket szeretném bemutatni, de ezzel a cikkel már nagyon régen tartoztam a blognak! :)
Szép napot, jó alkotást!

További fúziós munkák: ITT