Citatum

“In my world, everyone's a pony and they all eat rainbows and poop butterflies!”

2012. november 19., hétfő

30 napos anime kihívás - 1. nap

Úgy döntöttem, az "üresjáratokban" is írok azért valamiről. Mondjuk magamról. :) Belevágok egy 30 napos kihívásba.
Nem vagyok valami izomnagy animés, úgyhogy lehet, hogy beletörik a bicskám. De az is lehet, hogy épp ezzel fogok jól járni. Ugyanis pl. a film- vagy a dalkihívás épp azért lenne nehéz számomra, mert nem tudok pl. EGY kedvencet választani. :( Mondjuk... animéből sem. :D Meglátjuk, mi lesz!?

A legelső anime, amit megnéztem.

Nos. Kapásból az első ponttal meg fog gyűlni a bajom, ugyanis marhára nem emlékszem! >.<
Meg aztán attól függ, mit veszünk elsőnek... Az első, amit láttam? Az első, amit rendszeresen néztem? Az első, amit végig néztem? Vagy az első, amiről egyáltalán tudtam, hogy anime?
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a Sailor Moon-os és Dragon Ball-os délutáni matinék orientáltak ebbe az irányba. Bár eleinte még azt hittem, ezek francia rajzfilmek. (NEM RÖHÖG! A Sailor Moont francia főcímmel adták! :P ) Később kiderült, hogy már kisebb koromban is egy csokorra való animét láttam, csak éppen finn, holland, vagy svéd rajzfilmnek gondoltam őket (jelzem: szintén NEM VÉLETLENÜL!)
Azt már nehéz lenne visszanyomozni, hogy annak idején ezeket melyik csatornán és mikor adták, és én akkor néztem-e? De íme, egy hirtelen lista azokról, amik most eszembe jutnak:
(Magyar Wiki-oldalakat linkelek hozzájuk, mert magyar szinkronnal láttam őket, és linkelek főcímdalokat is! :D)
Nos, belőlük ennyi elég is lesz. :) Valószínűleg közülük valamelyik volt az IGAZI ELSŐ.
Mint említettem, tizenéveim hajnalán jött a kereskedelmi tévék nyújtotta déutáni anime-blokk, amiben a következő "meséket" ismerhettem meg (továbbra is magyar szinkronnal):
Na jó, most már bőgök a nosztalgiától... :')
Tehát ezek voltak azok, amiknél ki is derült, hogy ezek "animék", azaz japán rajzfilmek. Tehát őket néztem ELŐSZÖR animeként. Hamarosan elkezdtem karatézni, és egyre jobban érdekelt minden, ami japán - persze, akkoriban még az internet gyerekcipőben járt, és alig lehetett hozzájutni bármi információhoz Japánról. Aztán a rajzokat is utánozni kezdtem, és a nyelvet is kezdtem tanulni: karate edzéseken számolni, illetve pl testrészek neveit, illetve egy nehezen talált online utazó szótárból tanultam olyanokat, mint: "igen", "nem", "kérem", "köszönöm", "barát", és egy-két köszönést.
Aztán feladtam. A gimi végével vége lett az egésznek: a Pokémonnak, a karaténak. Jött az egyetem, és senki nem akadt a környezetemben, aki osztotta volna a lelkesedésemet japánnal és a japán rajzfilmekkel kapcsolatban. Szép lassan eltompult az egész...
Évek teltek el így... Talán 3 év... Épp egy hosszú (1,5 éves) kapcsolatnak vetettem véget, amiben teljesen elvesztettem az egyéniségem. (Mindenkinek üzenem a tanulságot: SENKI KEDVÉÉRT NE ADJÁTOK FEL ÖNMAGATOKAT! Kompromisszumokat lehet kötni, de ha már nem érzed jól magad a bőrödben, az úgyis a kapcsolat rovására fog menni - és az idegeidére.) Szóval ott álltam szinte zéró egyéniséggel, stílussal, és azon gondolkodtam, hogy "hol is hagytam abba?" Aztán szép lassan visszataláltam önmagamhoz. Elővettem a régi ruháim. Felkerestem régi barátokat, megismertem újakat. És gyakrabban jártam haza a családomhoz. Egy este történt, épp otthon voltam, és nem tudtam aludni (akkor már vagy 1 éve "dolgoztam" az inszomniámon). Kapcsolgattam a tévét, és megakadtam a hazai anime-csatornán. Nagyon tetszett a rajzolás, és eszembe jutott, hogy én mennyire szerettem ezt a stílust. Az anime magyar felirattal ment (meg talán angol szinkronnal, de nem esküszöm), és egy rózsaszín hajú ugribugri fiú volt nagyon beleszerelmesedve egy flegma szőke szívtipróba. Akkoriban - túl több évadnyi Fiúk a klubból sorozaton - nekem ez borzasztóan megtetszett. Hamarosan megtudtam, hogy ez az anime nem volt más, mint a:

És ezzel be is fejezném a "legelsőről" szóló listámat. A Gravitation volt ugyanis az ELSŐ, ami újra elindított a helyes úton. Lendületet adott. Ez egy olyan anime lett, aminek minden porcikáját imádom: a karaktereket, a történetet, a zenét, a rajzokat, MINDENT!!!
Mondhatni, a Pokémon volt az első szerelmem, de a Gravitation vette el a "szüzességem".
Azt hiszem, ez tökéletes végszó. ^^" Mára ennyit belőlem! Köszöntem a figyelmet! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése