Citatum

“In my world, everyone's a pony and they all eat rainbows and poop butterflies!”

2012. november 28., szerda

Gyantaságok - Round 2 - FIGHT!

Nos, még mindig nem adtam fel, hogy sikerítsek valamit műgyantából, csillámokból és matricákból.
A tökéletestől még messze vagyok, de mentségemre szolgáljon, hogy nagy fába vágtam a fejszémet!
Ráadásul másodjára egy másik márkájú gyantát próbáltam ki, ami teljesen más állagú és színű volt, hígabb volt, és lassabban is kötött.
No, de kezdjük az elején: A második triumvirátus egész jól sikerült.
 Egyedül a nyuszis színével nem békültem ki. Ugyanis alig látszik, hogy a felhőből esik az eső. Mivel az esőként funkcionáló szórógyöngyök majdnem pont olyan színűek, mint a háttér csillám. De ezzel a sorozattal viszonylag elégedett... lennék. Ha! Nem lennék türelmetlen és kíváncsi. :S Ugyanis nem bírtam ki a procedúra végét, és idejekorán kivettem őket, hogy megnézzem, milyenek. Így viszont a következő réteg "aláfolyt" az eddigieknek, hajszálnyi éleket képezve az eddig szép, sima felületeken. Tudom, hogy ez most így érthetetlen, ezt csak akkor érti meg az ember, ha megtapasztalja. :D A lényeg, hogy csak úgy tudtam eltüntetni ezeket az éleket, hogy a formákat "kikentem" gyantával, és visszahelyeztem rájuk a műveimet. Szóval mostmár a tetejük is szép. :)
További tanulság volt, hogy műgyantához strasszokat nem érdemes használni. Legfeljebb utólag ráragasztva. Ha belegondolok, tök logikus, de mikor beletettem őket, nem gondolkodtam el ezen. :D Szóval a strasszok a műgyantában egyszerű, színes, fényes korongnak látszanak. :P
A szomorú nyuszisból gyűrű lett, a Halloween-utánérzetből és a cukorfüggő nyuszi kigurumisból hűtőmágnes. Utóbbi háttere nem csillámból lett, hanem hologrammos flitterekből raktam ki. Elég brutál lett! O_O


Ez a három készült a másik anyagból:
 Jól látszik, hogy a matricák "elvándoroltak". :( Sajnos nem figyeltem rájuk, mert nem gondoltam, hogy ilyen komiszok lesznek. A polipka feljebb kúszott, a kártyák oldalra, a gyümölcsök pedig össze... Talán ez utóbbinak lett kárára legkevésbé. Mint kiderült a "vándorlás" a gyanta híg állaga miatt következett be. Nos, ha ez nem lett volna elég, a második körben is megszivatott a "drága". Gondoltam, két legyet ütök egy csapásra: a háttér díszeit a csillámréteggel öntöm le. Csak épp arra nem gondoltam, hogy ez a híg lötty a tetejére engedi lebegni a pufi matricákat. A gyümölcs-gyerekek köré pakolt csillagok a helyükön maradtak minden gond nélkül. De a polip alatti "Hello" felirat teljesen eltűnt, a kártyák mellé tett madárházikóból pedig csak egy rózsaszín folt látszik. Elkönyveltem tapasztalatnak. 3-ból 1... Ezt az anyagot többet nem akarom használni. >.<
Bár mentheti még a menthetőt a második vele készült szériával.
Az első kép, ami nappali fénynél készült (haha). Ezek közül majdnem mind vállalható. :D A koponyás-szivecskésen ugyan az egyik szív "befordult", de ezt általában mindenki csak akkor veszi észre, amikor mondom. :P A szomorú nyuszis 2.0 verziója jobban sikerült az elsőnél: a felhőcskét magasabbra tettem, több teret hagytam az esőcseppeknek, akik jobban is látszanak az élénkebb háttér előtt. A vigyorgó szives az egyik személyes kedvencem: Azt próbálja szemléltetni, mikor valaki "üldözve szeret" valakit. Szerintem egész jól kifejezi. :Đ Az egyetlen, ami nem tetszik benne, hogy a csillag-konfettik túlságosan beleolvadnak a háttérbe (kicsit több kék kellett volna bele, vagy más színű csillagokat kellett volna használni). Az utolsó, cukorkás amolyan kényszer-próbálkozás volt. A maradék anyagomat összekevertem, hogy mind felhasználjam, de kicsit több lett, mint amire felkészültem. Nagy hirtelenségben dekorcukrokat öntöttem bele.

Mivel a cukrok elég sok anyagot kiszorítottak - köszönjük, Archimédész -, azzal is kellett kezdeni valamit, így "megágyaztam" a következő 2-3 darabnak. Hogy tovább mikor folytatom, az még a jövő zenéje. De lehet, hogy holnap benevezek még egy adagra abból, amit először használtam. De még az is lehet, hogy megpróbálkozom a polimer gyantával. Ez ugyanis epoxi, és jóval drágább. Viszont könnyebben keverhető, és talán biztonságosabb is. még nem tudom, mi győz: a félelem az 1:100-as keverési aránytól, vagy a pénztárca?

2012. november 19., hétfő

30 napos anime kihívás - 1. nap

Úgy döntöttem, az "üresjáratokban" is írok azért valamiről. Mondjuk magamról. :) Belevágok egy 30 napos kihívásba.
Nem vagyok valami izomnagy animés, úgyhogy lehet, hogy beletörik a bicskám. De az is lehet, hogy épp ezzel fogok jól járni. Ugyanis pl. a film- vagy a dalkihívás épp azért lenne nehéz számomra, mert nem tudok pl. EGY kedvencet választani. :( Mondjuk... animéből sem. :D Meglátjuk, mi lesz!?

A legelső anime, amit megnéztem.

Nos. Kapásból az első ponttal meg fog gyűlni a bajom, ugyanis marhára nem emlékszem! >.<
Meg aztán attól függ, mit veszünk elsőnek... Az első, amit láttam? Az első, amit rendszeresen néztem? Az első, amit végig néztem? Vagy az első, amiről egyáltalán tudtam, hogy anime?
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a Sailor Moon-os és Dragon Ball-os délutáni matinék orientáltak ebbe az irányba. Bár eleinte még azt hittem, ezek francia rajzfilmek. (NEM RÖHÖG! A Sailor Moont francia főcímmel adták! :P ) Később kiderült, hogy már kisebb koromban is egy csokorra való animét láttam, csak éppen finn, holland, vagy svéd rajzfilmnek gondoltam őket (jelzem: szintén NEM VÉLETLENÜL!)
Azt már nehéz lenne visszanyomozni, hogy annak idején ezeket melyik csatornán és mikor adták, és én akkor néztem-e? De íme, egy hirtelen lista azokról, amik most eszembe jutnak:
(Magyar Wiki-oldalakat linkelek hozzájuk, mert magyar szinkronnal láttam őket, és linkelek főcímdalokat is! :D)
Nos, belőlük ennyi elég is lesz. :) Valószínűleg közülük valamelyik volt az IGAZI ELSŐ.
Mint említettem, tizenéveim hajnalán jött a kereskedelmi tévék nyújtotta déutáni anime-blokk, amiben a következő "meséket" ismerhettem meg (továbbra is magyar szinkronnal):
Na jó, most már bőgök a nosztalgiától... :')
Tehát ezek voltak azok, amiknél ki is derült, hogy ezek "animék", azaz japán rajzfilmek. Tehát őket néztem ELŐSZÖR animeként. Hamarosan elkezdtem karatézni, és egyre jobban érdekelt minden, ami japán - persze, akkoriban még az internet gyerekcipőben járt, és alig lehetett hozzájutni bármi információhoz Japánról. Aztán a rajzokat is utánozni kezdtem, és a nyelvet is kezdtem tanulni: karate edzéseken számolni, illetve pl testrészek neveit, illetve egy nehezen talált online utazó szótárból tanultam olyanokat, mint: "igen", "nem", "kérem", "köszönöm", "barát", és egy-két köszönést.
Aztán feladtam. A gimi végével vége lett az egésznek: a Pokémonnak, a karaténak. Jött az egyetem, és senki nem akadt a környezetemben, aki osztotta volna a lelkesedésemet japánnal és a japán rajzfilmekkel kapcsolatban. Szép lassan eltompult az egész...
Évek teltek el így... Talán 3 év... Épp egy hosszú (1,5 éves) kapcsolatnak vetettem véget, amiben teljesen elvesztettem az egyéniségem. (Mindenkinek üzenem a tanulságot: SENKI KEDVÉÉRT NE ADJÁTOK FEL ÖNMAGATOKAT! Kompromisszumokat lehet kötni, de ha már nem érzed jól magad a bőrödben, az úgyis a kapcsolat rovására fog menni - és az idegeidére.) Szóval ott álltam szinte zéró egyéniséggel, stílussal, és azon gondolkodtam, hogy "hol is hagytam abba?" Aztán szép lassan visszataláltam önmagamhoz. Elővettem a régi ruháim. Felkerestem régi barátokat, megismertem újakat. És gyakrabban jártam haza a családomhoz. Egy este történt, épp otthon voltam, és nem tudtam aludni (akkor már vagy 1 éve "dolgoztam" az inszomniámon). Kapcsolgattam a tévét, és megakadtam a hazai anime-csatornán. Nagyon tetszett a rajzolás, és eszembe jutott, hogy én mennyire szerettem ezt a stílust. Az anime magyar felirattal ment (meg talán angol szinkronnal, de nem esküszöm), és egy rózsaszín hajú ugribugri fiú volt nagyon beleszerelmesedve egy flegma szőke szívtipróba. Akkoriban - túl több évadnyi Fiúk a klubból sorozaton - nekem ez borzasztóan megtetszett. Hamarosan megtudtam, hogy ez az anime nem volt más, mint a:

És ezzel be is fejezném a "legelsőről" szóló listámat. A Gravitation volt ugyanis az ELSŐ, ami újra elindított a helyes úton. Lendületet adott. Ez egy olyan anime lett, aminek minden porcikáját imádom: a karaktereket, a történetet, a zenét, a rajzokat, MINDENT!!!
Mondhatni, a Pokémon volt az első szerelmem, de a Gravitation vette el a "szüzességem".
Azt hiszem, ez tökéletes végszó. ^^" Mára ennyit belőlem! Köszöntem a figyelmet! :D

2012. november 15., csütörtök

Új kezdeményezés

Mondjuk úgy, hogy "félig lehull a lepel" az új projectről.
A matricák az új, gyantával készült csecsebecsékhez kellettek.
Nem először foglalkozom gyantával, hiszen a foglalatos gyűrűimet, medáljaimat több, mint fél éve folyékony üveggel készítem. Olyankor azonban tulajdonképpen egyfajta vastag fedőlakk funkcióját látja el. Most viszont előlépett ALAPANYAGGÁ.
Nem titok, hogy kedves és tiszteletre méltó kézművestársamtól kaptam az ötletet (Rainbow Oveflow). Néhány kevésbé sikeres próba után (amikről kép sem készült, hiszen tényleg csak az anyag viselkedését vizsgáltam velük), íme az első funkcionális darabok. Természetesen még ezek készítése közben is merültek fel akadályok, illetve történtek előre nem látott "balesetek", de már a zsugorka is megtanította nekem, hogy az ilyen "selejtek" is a tapasztalás elengedhetetlen eszközei, és a fejlődésemet szolgálják.
Hihetetlenül türelempróbáló a feladat! Míg a zsugorkánál a sütéskor "ugrik a majom a vízbe", és derül ki, hogy a - nem ritkán - több órányi munka meghozza-e gyümölcsét, addig a gyantánál 1 nap is eltelik, míg megszilárdul, ami több rétegnél több napot jelenthet, mire egyáltalán megtekinthető az eredmény. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a kiöntőforma egyáltalán nem átlátszó, így gyakorlatilag "vakon" kell kialakítani az elrendezést.
Még rengeteg apró kis trükk, eszköz és alapanyag van, ami kipróbálásra vár, alig várom, hogy sorra keríthessem őket, és még több ötletet valósítsak meg!
Sajnos szokás szerint randa éjszakai, lámpafényes képek készültek, ráadásul választhattam volna más alapszínt... de ennyi eszem maradt estére... :Đ
A triumvirátus:

A gyűrű:
Bizony egy haaaaaaaaaaaaaatalmas bubi éktelenkedik benne. :(
De legalább megvan a következő kabala-gyűrűm! ^^'
A közepén sk koponyás zsugorka-cukorka. :D
Körülötte falatozó gumihangyák,
cukorszivecskék, és rózsaszín félgyöngyök. A háttérben irizáló csillámok.
Egy hűtőmágnes:
Amolyan "babazsúr" jelleggel készült. :3
Matricák és egy lila cukorszív,
a háttér pedig kék csillám és pink szalmakonfetti.
Még egy hűtőmágnes:
Szerelmetes nyuszkó-muszkós, szivecskés csilli-villiség.
A szivecskék matricák, felettük átlátszó strasszok vannak.
A háttér ezüst-csillám.
(Nem számoltam azzal, hogy gyantába öntve
a strasszok elveszítik strassz-mivoltukat,
és egyszerű ezüstkoronggá válnak - ez is egy tapasztalat. T-T
Még várom, mi lesz a színes strassziokból...)

Képen elég ijesztően néznek ki, a valóságban azért nem ilyen borzalmasak. :'D
...azt hiszem, sosem fogom megszeretni a fotózást. ¬_¬"
Hozzászólni szabad! :P

2012. november 11., vasárnap

Valami készül...

Nem fogok sokat írni, mert ez egyelőre amolyan "top secret project".
Szigorúan bizalmas, meg minden... :D
De már gyűjtögetem a dolgokat. Remélhetőleg a Holdfény Conon debütálunk velük! ;)
Egy falatot azért mutatok:
IIIIILLLLYEN KAWAIIIIII MATRICÁKAT SZEREZTEM:
(katt a nagyításért!)
Az aprókért és a halakért külön köszönet Minónak!
(már csak azért is, hogy egyáltalán arra jártunk :D)

Szabad véleményeket megosztani, hogy kinek melyik tetszik!? :P Én személy szerint a masnis koponyákat és a nyuszi-kupacot imádom! ^ᴗ^