További "leoheart" cicák

Még a hét közepén alkottam őket, de csak most jutottam el a fotókig.
Íme:

 pucéran...

 

    

...és felöltöztetve:

Szerelő Panda - act 2

Néhány napja írtam erről a szuper kis macis dobozról, és arról is, hogy tervbe vettem, hogy kicsinosítom magamnak.
Ma délután már nem bírtam magammal: alig vártam, hogy hazaérjek suliból, és neki lássak a munkának. A hozzávalókat már napokkal ezelőtt beszereztem, és azóta is sorvadozva várják, hogy végre használjam őket.

  

Nos, mi minden is kellett a munkálatokhoz? Lássuk:

• macis doboz (átlátszó műanyag)
• dekorgumi(k) (én különböző színűekkel - fekete, fehér, pink - dolgoztam)
• 1 pár öntapadós "rezgő szem"
• sniccer (gy.k.: törhető pengéjű kés)
• olló
• folyékony ragasztó
• festék (lehetőleg akril), ecset
• sablonkészítéshez: áttetsző papír (zsírpapír, másolópapír, etc.), indigó, karton
• kis masni (szalag darab + cérna)

Sablonok elkészítése:
Első lépésben "méretet vettem" a maci belsejéről. Kinyitva rátettem a zsírpapírt, és óvatosan körberajzoltam a belső élet a tetején, majd az alsó részhez illesztettem, és bejelöltem a térelválasztók helyét. Ezután indigóval átmásoltam a maci formát, és az öt kis rekesz alapját (két fej, két mancs, és egy popsi) karton darabokra (gabonapelyhes doboz tökéletes). A fej és a mancs rész két-két rekesze egymás tükörképe, így elegendő belőlük egy-egy sablon. Mivel a doboz domborulata szerint a fej jobban kidudorodik, mint a test és a fülek, ezen a részen duplázni szerettem volna a réteget. Ezért csináltam egy külön sablont is a fejnek és a füleknek. Tehát ez így összesen 5 db sablon.
Tudni kell, hogy eredetileg a panda fekete és fehér részeit külön-külön akartam kivagdosni. Azonban rá kellett jönnöm, hogy csak a saját dolgom nehezítem, és sokkal egyszerűbb, ha festek. de hogy ne legyen hiába a fekete dekorgumi, úgy intéztem, hogy legalább a fülekben érvényesülhessen. :)

  

Az elemek kivágása:
Még soha nem dolgoztam dekorgumival - ezt is el kell kezdeni egyszer! Első nekifutásra hozzáláttam ollóval, de amint kipróbáltam a sniccert, azonnal tudtam, hogy ő lesz az eszköz! Sajnos a műanyag alátétem kicsit megsínylette, mert nem "párnáztam rá" kellőképpen. Tanulság: egy éles sniccer 1-2 réteg újságpapírt még lazán átvisz a dekorgumi alatt!!! A további munkát egy kis reklámfüzeten végeztem. (A legtöbb papírszemét - kéretlen újság, reklám - nálam így hasznosul újra: alátétként ragasztáshoz, festéshez, lakkozáshoz, stb... Mindig ügyeljünk az asztalunk megfelelő védelmére!) Tehát: a sablont a gumira szorítva - figyelve, hogy el ne mozduljon -, szépen a peremek mentén körbevágtam a sniccerrel. Figyelem! A "fej" és "mancs" rekeszekből kettő kell! Mivel a füleket a feketéből vágtam ki, a fehér fejről lehagytam őket.
Így álltam a munkafázis végeztével:

Festés:
Ahogy a fenti képen is látható, a fülek kivételével a panda fekete részeit festettem. Hagyományos módon, ecsettel. (Szerintem kicsit mosómedvésre sikerült, de meg nem tudnám mondani, hogy miért gondolom így. :S) Olcsó, számozatlan (kb. 3-as lehet) ecsetet és valami itthon talált festéket használtam. (10 színű készlet, kis, 5-ösével láncba kötött tégelyecskék - ugyanezt használtam a kéz ujjaihoz is. Ha tippelnem kell, akril, mert a fehér teljesen beszáradt, és a víz sem segített rajta.) A kis masnit egészen egyszerűen egy kb. 1 centi széles, 3 centi hosszú szalagnyesedékből csináltam: a közepén egy cérnát csomóztam rá szorosan, majd a macimra ragasztottam. Sajnos a képeken nem nagyon látszik, de a dombornyomás szerint is a macinak van egy masni a nyakában.

   

 Összeállítás:
A rekeszek elemeit a helyükre tettem. Nem ragasztottam be őket, mert megtartják magukat, és szeretném, ha cserélhetőek lennének. Két okból is: az egyik a praktikum - elkophat, összekoszolódhat, és így bármikor ki lehet cserélni -; a másik az esztétika - ha úgy döntenék, más színt akarok, vagy akár minden rekesz alá különböző színt... A maci festett, fületlen "előlapját" pofával előre belehelyeztem a tetőbe (szintén nem ragasztottam oda, hátha szeretnék majd másik macit is csinálni (mondjuk sima barnamacit, vagy netán egy pink-fehér pandát :P) a fej "füles" hátulját megragasztóztam, és a ragasztós felével ráillesztettem a fehér darab hátuljára (ugyanis a macit a fülétől szétszedni már nem szándékozom).
Ezek után már nincs más hátra, mint "beleköltözni" a  dobozkába, azaz telerakni mindenféle hasznos motyóval! És voilá, a végeredmény: a SZERELŐ PANDA

Öntapadós, un. "rezgő szemeket" ragasztottam a tetejére. Mivel a szemnek mélyedést csináltak a dobozon, a szem alatti üreget feltöltöttem ragasztóval. Remélem, nem fogja elhagyni a szemeit. :)

Köszönöm a figyelmet! Remélem, néhányan kedvet kaptak a kreatívkodáshoz! ^^
Ötleteket, észrevételeket szívesen fogadok. Ha valaki netalán arra adja a fejét, hogy hasonló dobozkát készítsen, remélem, küld majd egy képet a kész műről!

Chōko (蝶子) kacsója - act 1

Na, most biztosan nagyon úgy tűnik, hogy ide kapok - oda kapok, de legalább majdnem igaz is! :D
Igen, még a pandám sincs készen, és én máris a következő project felé kacsingatok. Sajnos ma is "megmérgezett" a munkahelyem: pakolászás közben egyszer csak megakadt a szemem egy hungarocell kézen. Igen, bizony, jól olvassátok!

kicsit keskenyebb, mint az én kezem, de kellően valósághű
    

MondoConon egy drága jó barátom egy időre kölcsön adott nekem egy "nyakat", hogy tegyek arra egy nyakláncot mutiba, mert az milyen jól néz ki, mint "kirakat". Ezen háttérgondolat nyomására egy pillanat alatt ráhallucináltam a kézre a gyűrűimet, karkötőt, meg még egyebet is! És azt is tudtam, hogy természetesen jó szokás szerint Ő sem lehet pucéran az enyém.
Már egy ideje szemeztem a boltban az egyik szalvétával, de mindig elhessegettem a kísértést, mondván így is épp elég szalvéta halmozódott már fel a kézműves dobozomban. Már csak az az egy példány árválkodott belőle, és ahogy a kézről fantáziálgattam (böhöhö :D), azonnal bevillant: AZ a szalvéta kell hozzá!

a "bűnös" szalvéta
    

Úgy döntöttem, csak a világosabbik oldalt használom, a virággal és a kis pillangóval. Ekkor adtam nevet is neki: Chōko, azaz "Pillangó-gyermek" (蝶 = pillangó; 子 = gyerek). Tényleg régen volt már, hogy a découpage technikát gyakoroltam - leszámítva a már az előző cikkben is emlegetett kis kasszámat, ami előbb-utóbb bemutatásra fog kerülni -, és bizony megszenvedtem a szokatlan domborulatokkal. Néhány apró hibától eltekintve azonban elégedett vagyok az eredménnyel. Annyira nem lett gáz, mint lehetett volna! ^^" A szalvéta a kézhátra, a tenyérre és a csuklóra került. Hogy az ujjak se maradjanak érintetlenek, bőrszínű festékkel lefestettem őket. Most így néz ki a "kisasszony":

mintás kis kacsó
    

Még messze nem vagyok készen, úgyhogy ez is marad házi feladatnak a hétvégére, Segítő Panda mellé. :) (És persze már most tervezem, mi lesz a következő - két XD - "felszerelésem".) Egyelőre küldtem rá egy fényes lakk réteget, és holnap tolok rá még egyet - a biztonság kedvéért. De eddig talán túl kellemes és ízléses, így esélyes, hogy huncut mód el fogom rontani egy kicsit... nagyon... Például ezekkel:

Na, mik ezek?

Szerelő Panda - act 1

Az elmúlt hónapban két rendezvényen is megfordultam, a következőben is megjelenek egyen, és ha minden jól megy, még két másikon is a nyár folyamán.
Az ilyen napokon az ember gyakorlatilag egész nap a kis standjánál ül, és amellett, hogy eladja a készen kivitt cuccait, igyekszik mindenben a vásárlók kedvében járni. Ami néha azt jelenti, hogy egy-egy ékszert, kiegészítőt mondjuk át kell alakítani. Teszemazt, lógós fülbevaló egyik felét mobildísszé. Ez egyszerű művelet, ám eszközöket igényel: például, ugye, mobildísz alapot, és egy fogót. Vagy ha valakinek nagyon tetszik egy szíves medál, de a benne lévő masni színét kifejezetten nem szereti... esetleg - ha elég szépen néz :P -, kicserélem neki én a szalagot, ehhez is jó, ha van mindjárt egy kielégítő választék.
De az sem árt, ha vannak nálunk egyéb tartalék alkatrészek is, mert soha nem lehet tudni... Sajnos vannak olyan alkatrészek, amikért nem vállalhatjuk a felelősséget. A barátomnak készítettem még hónapokkal ezelőtt egy karkötőt. Mikor elkészült, azonnal rá is adtam. Egyszerű szerelőkarikák fogták össze, és delfinkapoccsal zárult. Nem telt el két perc, és jött hozzám, hogy a kapocs eltört. És tényleg. A kis fémhorog megadta magát. Nem történt semmi, kicseréltem, és azóta sem volt baj vele. De soha nem tudhatjuk, mikor fogunk ki egy-egy silányabb minőségű alkatrészt. És az ilyen "balesetek" orvosolására bizony jó, ha vannak nálunk tartalék szerelőkarikák (természetesen több méretben is), kapcsok, és egyéb alkatrészek, amikkel dolgoztunk. (Zárójelben megjegyezném, hogy nem csak a saját érdekünkben érdemes ilyen előrelátónak lenni, hanem kézműves társainknak is segíthetünk, ha nekik szükségük van valamire. Kedves gesztus.)

 

  photo: http://www.pandafix.com
 

Nos, a minap kotorásztam, pakolásztam a boltban, és ráakadtam erre a csudálatos kis dobozkára: átlátszó műanyagból készült és maci alakú. belül kis elválasztó falak öt részre osztják a teret, és kis pattintós zárral csukódik az oldalán. Szerelem volt első látásra! Azonnal meg is vettem. Aztán egy másik boltban jártamban bukkantam a kicsi kékes-áttetsző kerek alakú dobozkákra, amiknek a segítségével az alsó részt tovább oszthattam (a különböző méretű karikák számára). Álom, hogy épp olyan kicsik, hogy beleférnek a maci lábaiba és "fenekébe" ^^". Mikor otthon rájöttem, hogy ezek a kis dobozkák ilyen szuperek, már bántam, hogy nem vettem többet. Bár annak is meg volt az oka - méretükhöz képest elég borsos volt az áruk.
Be is rendezkedtem hát a macimba, valahogy így:

 

csukott maci

nyitott maci
  

Persze ennyi nekem nem elég! Az rendben, hogy megtaláltam a számomra tökéletes szerelődobozt (bár sajna a ragasztó és a fogó nem fér bele :S), de ilyen egyszerű, "pucér", átlátszó mivoltában még nem érzem igazán az enyémnek. Így hát másnap vettem hozzá dekorgumikat. Mivel a kis elválasztó falak nem érnek fel egészen a domború tetőig, félő volt, hogy hordozás közben a különböző alkatrészek összekeveredhetnek. Tehát a tető domborulatait ki kell tölteni! Én erre a legmegfelelőbbnek a dekorgumit találtam. És hogy ne legyen "átlagos" maci, feketét és fehéret vettem, hogy pandává varázsoljam. Szereztem mozgós, felragasztható szemeket is neki! Már csak neki kéne állnom. ^^ Talán a hét végén lesz rá egy kis időm. A Börzéig mindenképp készen kell lennie! Addig lehet, hogy megmutatom a kis "kasszámat" is, amit páran már láthattak a tavaszi MondoConon. :)

Első meghívás

Nagyon örül a pici szívem, ugyanis kaptam meghívást az első ANIME BÖRZÉre, amit június 16-án fognak megrendezni Újpesten. Ez lesz az első ilyen esemény, így nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz!? Illetve ez az első alkalom, hogy egy rendezvényre meghívást kaptam!!! Ami nagyon jól esik. :3
Nem számítok akkora durranásra, mint a Hungexpón mondjuk, de érhet még kellemes meglepetés. :D A szervező, akivel tartom a kapcsolatot, nagyon segítőkész, és az egész rendezvény a rajongókat hivatott szolgálni. Ennek tükrében a honlapjukon is szívesen várják az ötleteket, tanácsokat, ajánlatokat, a http://animeborze.hu/ címen, illetve itt minden érdeklődő megtalálhatja a további információkat (programok, árusok, pontos cím). Úgy néz ki, velem együtt még több jól ismert, tehetséges kézműves is meg fog jelenni a műveivel, úgyhogy mindenképp jó bulinak ígérkezik. Annyit még spoilereznék, hogy a belépő potom 400.- forint!!!

 

 

Úgyhogy kezdődhet az árukészlet-halmozás! Egyelőre az ötleteket gyűjtöm össze. Mi fogyott jobban legutóbb, mi az, amiből más színváltozat is kéne, és mik vannak, amiket már régen terveztem, és ideje lenne végre megvalósítani... ^^"
TŐLETEK is szívesen veszem az ötleteket! Ha van kedvencetek akár az eddigi munkáim között, akár ötletetek van, hogy mit kéne változtatni, vagy mit látnátok szívesen (írásjeleket, anime logókat, szuperhősök jeleit, stb.)?
A rendezvényt népszerűsíteni szabad! Reméljük, hogy minél több érdeklődőt el tudunk csábítani, és remekül fogunk szórakozni! ^^

Cats with "leoheart" pattern

Elkészültek tébolyult elmém legújabb ördögi teremtményei!
Valahol láttam ezt a huncut szív-alakú-leopárdmintát, és azonnal belém hasított, hogy ezt ki kell próbálnom! *ihlet*
A mostanában egyre több helyen felbukkanó kék-pink kombó mellett végre életre keltettem új szerelmemet: az "ÜDE ZÖLD & BABA RÓZSASZÍN"-t! ♥♥♥
  
Így tegnap este ide lyukadtam ki:

a SÜLetlenségek...
 

Ma pedig megsütöttem (aztán hazaviszem, és az ici-pici mind megeszi... wait, what?):

agySÜLemények...
 

Ezek után már csak a megfelelő díszítés volt hátra:

befejezéSÜL... :D
 

A méretváltozást sajnos nem érzékeltettem. (Majd legközelebb egy vonalzó vagy egy öngyújtó mellett fotózok! :P) Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a szívek az első képen egyenként kb. 10cm x 10cm nagyságúak, míg a másodikon már csak 4cm x 4cm a méretük.

Szintén nem nagyon látszik, hogy a harmadik képen már van rajtuk két réteg fényes lakk. (Az is igaz, hogy direkt úgy fotóztam, hogy ne legyen rajtuk fény, mert akkor meg kb. csak az látszana, hogy ott egy szív alakú fény! :D)

Kapott mindegyik a háttérszínnel harmonizáló kockás masnit. (Valahol olvastam, hogy divatba jött a különböző minták együtt viselése, mint pl. a pöttyös-csíkos. CHALLANGE ACCEPTED - MISSION ACCOMPLISHED! :D Íme, a szíves-leopárdminta kontra kockák... :P) A masnikat még mindig nem ráragasztom, hanem szépen belefűzöm, és rajta kötöm meg. Nem egyszerű, főleg ilyen piciben, de így biztosan nem fog leesni (maximum kioldódni), ráadásul ha valaki más színű szalagot szeretne magának beletenni, "könnyen" megteheti. :)

Hogy kiegyensúlyozzam a háttérszín felé billent mérleget, és visszaállítsam a harmóniát, a mintázat színéből választottam a nyaklánc alapokat, melyeket fejenként 2x3 fémkarikával ráügyeskedtem a medálokra.

Ja, és hogy mit biggyesztettem rájuk felirat gyanánt?

Nos, először is: még mindig piszkál a gondolat, hogy mi lett volna ha... az utolsó pillanatban mégis meggondolom magam, és nem egyszínű feketére csinálom a kanjikat, hanem színátmenetesre, ahogy szoktam? Nem vagyok biztos benne, hogy feldobta volna, vagy inkább már túl sok lett volna? Azért döntöttem az egyszínű fekete mellett, mert a háttéren szerettem volna hagyni a hangsúlyt, az írásjelek csak azért kellettek rá, hogy ne legyenek "üresek". (Ha valakinek van építő jellegű gondolata a kanjik színességével kapcsolatban, epekedve várom!)

Másodszor: ha már a leopárdminta ihlette, hát legyen valami macskás rajtuk:

• A dögösebbiken a felirat 山猫 - "yamaneko", azaz vadmacska (szó szerint "hegyi macska").
• A babásabb felirata 子猫 - "koneko", azaz kiscica.

Na, ennyi volt a móka mára!
További képek, infók, munkák továbbra is a facebook-oldalamon (gy.k.: jobb oldalon az "@FB" dobozban).
Szép napot mindenkinek! ~*chuu*~

Tegnapi pótlás

Feltámasztottam a gépecskémet, úgyhogy íme a zsenge képek a kisült Marveles cuccokról, és a leendő karkötőről:

Bosszúálló ékszerek

Kaptam egy felkérést: egy kedves ismerősöm nagy Csillagkapu-rajongó. Ő maga küldte el nekem a Föld jelsorát, amit szintén karkötőként szeretett volna viszont látni. Kanjis munkálkodásaim kapcsán már elég sokat foglalkoztam írásjelek rajzolásával, de még magam is meglepődtem, mennyire el tud bizonytalanodni az ember, ha nem a saját terepén jár. Azért szerintem jól sikerültek, bár a háttérrel nem sokat kellett bíbelődnöm. A sorozat titlescreen-jét akartam idézni a kékekkel, és mivel férfi embernek lesz, nem is akartam túlcsicsázni.

Csillagkapus "krikszkrakszok" sületlenül

De nem csak ezen dolgoztam a héten:
Már mióta beindult az újhullámos szuperhős-láz, azóta tervezek szuperhősös cuccot csinálni. Most az Avengers miatt a Marvel hősök kerültek előtérbe, így kezdésképpen közülük válogattam: Black Widow logója (néhány ábrázolásban az övcsatján látható), Amerika Kapitány pajzsa, Iron Man "szíve", és előkaptam egy egyszerű jelet régi kedvenc mutánsaimtól is (volt még tervben egy szintén könnyű Fantasztikus 4-es logó is). A ravaszt egy kedves megrendelőm húzta meg, aki egy karkötőn szeretné viszont látni kedvenceit. Ez megadta a kezdő lökést, hogy - először gyűrűként - kipróbáljam ezeket az alakzatokat.

Marvel hősök félkész állapotban

Még a héten megcsináltam, és a hét végén ki is sütöttem őket. Sajnos egyelőre csak a "nyers" darabokról tudok silány minőségű esti képet feltenni. A kész elemekről ugyanis képtelen voltam éles képet csinálni a döglődő gépemmel. Talán holnapra feltöltődnek az elemek, és hátha tudok jobbakat lőni.
Sajnos gyanúm beigazolódott, a gyűrű sablonjaim még mindig túl nagyok, és jó egy milit le kéne csiszolnom mindről körben. Ami még hagyján, hogy fárasztó és időigényes, de félek, hogy az Iron Man-esnek a mintájáig el kell csiszolnom... egyszóval hiányozna a képekről az az egy mili. :( Azon is gondolkodtam, hogy majd megcsinálom őket kisebb verzióban, ezeket pedig elhasználom másra, vagy nem foglalatba teszem, csak ráragasztom őket egy gyűrű alapra.
Hiába, ez a zsugorka "szépsége", hogy még a kín-keserves számításaim után sem lehetek biztos abban, hogy egy lap pontosan mekkorára megy össze. :/ Azt hiszem, minél hamarabb neki fogok állni a kicsivel kisebb sablonoknak, ezektől pedig gyorsan megszabadulok, nehogy összekeverjem őket, és még egyszer túl nagy korongokat gyártsak.
Nos, új sablonok gyártására fel! És ha megvan, jöhet a többi hős! Nem csak Marvel, jöhetnek a DC-sek is! Akinek van kedvence, dobjon egy kommentet, hogy kinek a jelét viselné magán szívesen, és milyen formában: gyűrű, medál, fülbevaló, egyéb?

Challange accepted!

Folyékony üveg

Na, akkor most felavatom a blog új profilját az első "új generációs" poszttal. Szóval: IN MEDIAS RES! Sűrű egy hónap van mögöttem: rendezvények, fotózás, bemutató, új munkahely, ZH-k... Mostanra kissé elcsendesedtek körülöttem a dolgok. Végre van időm visszaülni az íróasztalhoz, és előszedni a zsugorka-projectjeimet, amiket eddig félre kellett tennem.

Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a folyékony üveget. Azt hiszem, hónapok óta megvettem már. Most végre sikerült elég félkész csecsebecsét felhalmozni, amire felkenhettem. Eddig 3D-lakkot használtam, hogy vastag, domború lakkréteget kapjak. De sosem sikerült annyira egyenletesre, simára a felület, mint szerettem volna. Nem találtam olyan lakkot, ami kellő vastagságot adva, szépen terül. Több üzletben is rákérdeztem, míg végre ezt ajánlották. A minta egy 6-8 részre darabolt kép volt. A darabok között kb. 0,5 cm-s távolság. Az egyes elemek sima felületűek voltak, és kissé kiemelkedtek az alapból. Azt a benyomást keltették, mintha színes csempék lennének. "Ez kell nekem!"

Tegnap este vettem egy nagy levegőt, és összekevertem két kiskanálnyit egy nagyobb kupakban. Az anyag két komponensből áll. Ha ezeket összekeverjük, már nem lehet szétválasztani, tehát az elegyet fel kell használni. Ezért kellett a "gyűjtögetés", hogy ne kelljen kikevert anyagot kidobni. Nyolc gyűrűt és egy medált "vontam be", és még így is maradt (szerintem legalább 3 gyűrűre való). :S

Itt még csak 1-2 réteg általános lakkal vannak lekenve.

A tapasztalataim: az elegy állaga a mézre emlékeztetett, vagy inkább a juharszirupra. Bár ajánlják védőfelszerelés használatát, a ragacsos-csúszós gumikesztyűben már nem tudtam dolgozni, úgyhogy inkább igyekeztem óvatos lenni. Aki kent már valaha vajas-mézes kenyeret, az tudja, hogy lehetetlenség megúszni a ragadást. A kis kanál, amivel kevertem, és adagoltam, az ecset, amivel felvittem, és a fogpiszkáló, amivel a buborékokat vadásztam, egy pillanat alatt ragadtak ott is, ahol fogtam őket. :/ Bajom nem lett tőle, bár igyekeztem mihamarabb letörölni, lemosni a kezem. Sajnos nehéz megszabadulni tőle - olyasmi érzés, mint a viasz vagy a gyanta. A papíron az állt, hogy oldószerrel eltávolítható, de nincs oldószerem, és egyéb alternatíva híján kitartó forróvizes áztatást és sok szappant alkalmaztam. :) - Nos ez volt a negatív. :D Most jön a lényeg: ahogy a méz is, ez az anyag is remekül terül. Először egy mezei 3-as ecsettel vittem fel a felületekre, és amikor az alap már megvolt, a kis kanállal óvatosan adagoltam rájuk még egy kicsit, amíg a kívánt domborulatot el nem értem. Szépen elegyengettem a sarkoknál-széleknél, majd ami nagyon fontos: VÍZSZINTES pozícióba helyeztem őket. Kicsit átnéztem a fénytörését, hogy nem látok-e benne port, szöszt, vagy buborékokat. A buborékokkal vigyázni kell! A nagyoktól viszonylag könnyű megszabadulni, de az aprókat szinte lehetetlen kipukkasztani. Egyet-egyet kiemeltem, de legalábbis megpróbáltam őket a perem felé terelni. Több-kevesebb sikerrel... :/

Íme, az új lakkréteg! Gyönyörűen fénylik-tükröződik...

Még száradnak. Egyelőre hozzájuk érni sem merek. Letakartam őket egy fémdoboz tetejével, hogy ne porosodjanak, szennyeződjenek. Elvileg 24 óra alatt szárad, úgyhogy este lecsekkolom. Viszont a végleges keménységét csak 6 nap múlva éri el!!! Azért majd figyelni fogom őket időközben, hogy amíg nem végleges, addig mennyire kemény. Teszemazt postázható-e?

Hát egyelőre ennyi mára. A következőkben újabb ötleteket fogok megvalósítani. Kommentelni éri! :P