Cuki, csipkés-muffinos dobozka

Click here for the English version (author's translation)!

Majdnem egy évnyi kihagyás után úgy érzem, van energiám újra belevágni a blogolásba.
Nem tudom, veletek elő szokott-e fordulni - velem rendszeresen megtörténik -, hogy megláttok valamit egy boltban, és azonnal beindítja a fantáziátokat, hogy mit lehetne belőle csinálni. Így történt ez velem, és ezzel a kis hexagon (hatszögletű) dobozkával. Csak a kezembe akadt, és megihletett...
Úgy gondoltam, kíváncsiak lehettek, hogy mit is láttak "lelki szemeim", így talán a legjobb, ha amolyan oktató-jelleggel, lépésről lépésre leírom, és megmutatom, mit is lehet kihozni egy ilyen kis dobozból.
(A képek továbbra is hagynak némi kívánnivalót maguk után, de azért igyekeztem a tőlem telhető legjobbat kihozni a körülményekből.)
Szeretném megjegyezni, hogy semelyik bolt, cég nem fizetett, hogy az ő termékeit használjam/mutassam, pusztán azért nevesítem őket, mert jelenleg ezeket használom!

I. Előkészületek
Először is itt van nekünk ez a csinos kis, hexagon alapú fadoboz, rézszínű zsanérral és csattal. Méretei: magasság ~ 4 cm; átmérő ~ 7 cm; külső kerület ~ 23 cm; belső kerület ~ 16 cm; belső mélység összesen ~ 3 cm.

Másodszor pedig vannak mindenféle eszközeink és alapanyagaink, hogy ebből a "pucér" kis dobozból valami szépségeset és egyedit alkossunk:

Amiket használtam:

• Rayher Easy Glue barkácsragasztó
• Lefranc & Bourgeois Déco akrilfestékek (Wedding pink és Snow white színekben)
• Pentart decoupage ragasztólakk (glitteres)
• Pentart Crackle Medium egykomponensű repesztőlakk
• Stamperia Vernice Protettiva fényes akril lakk (vízbázisú fedőlakk)
• Rayher öntapadós félgyöngyök (a strasszok helyett inkább ezeket választottam)
• 1 méter horgolt pamut csipkeszegély (a papírcsipkét végül kihagytam)
• muffinos szalvéta
• ecsetek
• olló
• csavarhúzó (mindig csak akkor jut eszembe, amikor már kell >.<)

Az előkészületekhez tartozik, hogy a dobozt "fémmentesítjük": lecsavarozzuk a csatot és a zsanért, hogy ne kelljen kerülgetni őket a későbbi munkák során, és ne kenjük össze őket. Illetve a csipkét is csak így tudjuk alattuk elvezetni.
Tipp: én ilyenkor az alkatrészeket egy kis kupakba, vagy "kindertojásba" szoktam tenni - utóbbi azért jó, mert lezárható, és így még kevesebb az esélye annak, hogy a kis csavarok elkeveredjenek.

II. Alapozás
Nem kötelező művelet, ha elég világos alapra dolgozunk, nem feltétlenül szükséges. Illetve, ha a szalvéta mintája megkívánja (pl. havas táj, fehér virág), elegendő csupán a minta alatti részt alapozni.
Mivel én a repesztés alapjául is fehéret szerettem volna, úgy döntöttem, a legegyszerűbb, ha az egész dobozt lekenem fehér akrilfestékkel. Hogy egészen szép legyen a fedés, két rétegben tettem fel (a képen a felső rész egy-, az alsó rész már két rétegben lekent).
Tipp: ha szeretnénk elkerülni az "ecsetcsíkokat", használjunk szivacsecsetet vagy egy kis szivacsdarabot - én mosogatószivacsot szoktam felkockázni - a festék egyenletes eloszlatására (kis "tunkoló" mozdulatokkal).

III. Decoupage
Magyarul szalvétatechnikának nevezik ezt az eljárást. Először kivágjuk a szalvétából a kívánt mintát (esetünkben a két cuki muffint), majd óvatosan rétegeire bontjuk - csak a legfelső, színes rétegre lesz szükségünk. Lekenjük a szükséges felületet a ragasztólakkal - én a doboz tetejének külső és belső oldalára is tettem mintát. Ügyeljünk az elhelyezésre! Figyeljük, hogy hol van a csat és a zsanérok helye, hol fog nyílni a doboz! A beragasztózott felületre rásimítjuk a vékony szalvétákat (én egy száraz, puhaszőrű, lapos ecsetet szoktam használni a simításhoz). Miután megszáradt, még egyszer átkenjük a mintákat a ragasztólakkal - én a biztonság kedvéért gyakran két rétegben is átkenem.
Tipp: én glitteres, azaz csillámporral finoman megbolondított ragasztólakkot használtam, a pazarabb hatás kedvéért, de természetesen a csillámmentes változat is megteszi.

IV. Repesztés és festés
A repesztőlakk felkenéséről nem csináltam külön fotót, ugyanis mivel színtelen, nem lett volna semmi változás a fentihez képest. Az egyfázisú repesztőlakk tulajdonképpen annyit csinál, hogy a száradás után rákent festékréteget összerántja, és az így keletkező repedésekben kilátszik, ami a lakk alatt van - ez lehet a tárgy eredeti színe (pl. nyers fa), vagy lehet egy előző festékréteg (esetünkben a fehér alapozás).
Vigyázat! A kétfázisú repesztőlakk más anyag, erre a célra nem megfelelő (ne helyettesítsük vele az egyfázisút)!
Tehát felkenjük ezt a speciális lakkot a repeszteni kívánt helyekre: én a doboz tetejére kentem, a muffin köré, és az alsó részének mind a hat oldalára (későbbi képeken majd látható lesz). Ha megszáradt a lakk, fessük át az egész felületet a főszínnel (itt a rózsaszín), ügyelve a szalvéta-muffinokra! Én a repesztőlakkal nem kezelt részeken dupla rétegben vittem fel a festéket, hogy szebben fedjen.
Tipp: A legtöbb repesztőlakkra (a kétfázisúakra is) igaz, hogy nem szabad nagyon spórolni velük. Bőségesen vigyük fel a felületre, lehetőleg minél kevesebb mozdulattal. És ebben a szellemben vigyük fel a rákövetkező festékréteget is! Ha túl vékonyan kenjük, vagy nagyon összepacsmagoljuk, nem fog szépen repedni!

V. Csipkebordűr
Hihetetlen, hogy mennyire feldobhatunk bármit egy jól kiválasztott csipkeszegéllyel! Ennek az apró doboznak a nyílása köré, kívül-belül, alul-felül bőven elég volt 1 méter (még maradt is vagy 20 centi). Semmi extra: fogjuk a barkácsragasztót, bekenjük vele az oldalak szélét, és szépen rányomkodjuk, rásimítjuk a csipkét.
Én ezután már vissza is szereltem a fémalkatrészeket. (A baloldali képen látszik a csipke alatt a repesztés is! :D) De aki jót akar magának, ne türelmetlenkedjen, és hagyja az összeszerelést a legvégére!
Tipp: a ragasztót is egyenletesebben oszlathatjuk el ecset segítségével, tegyünk bőven a ragasztóból, mert egy részét be fogja szívni a csipke!

VI. Utolsó simítások
A csipke és a fémrészek kihagyásával az egész dobozt átkenhetjük 1-2 réteg fényes lakkal, így tartósabb lesz a munkánk. Illetve a tetejére, a hatszög sarkaiba egy-egy fehér színű, öntapadós félgyöngyöt ragasztottam, hogy ne legyen annyira "sík". Lehet cicomázni tovább, de ügyeljünk rá, hogy sokszor bizony a kevesebb több! Bélelhetjük még a belsejét dekorgumival, filccel, vagy kis, kitömött párnácskával.
Aki nem volt olyan kis türelmetlen, mint én, és nem szerelte eddig össze, most csavarozza vissza a helyére, az eredeti lyukakba a csatot és a zsanért! És... voilá!
Tipp: ízléses dísze lehet kedvenc polcunknak, miközben tarthatjuk benne legféltettebb mütyűrjeinket: apró fülbevalókat, piercingeket, gyűrűket, stb. De "csomagolásnak", vagy magának ajándéknak sem utolsó (ilyen esetben az illendőség kedvéért azért valamit tegyünk bele: apró ékszert, vagy legalább egy kis bonbont).

Ha eddig eljutottál, már csak egy van hátra, hogy kipróbáld magad! Természetesen a technikákat, ötleteket szabadon alkalmazhatod, módosíthatod, helyettesítheted más tárgyakra is, személyre szabottan. Csak a képzelet szabhat határt! (Az pedig, mint tudjuk: határtalan.) ;)
Remélem, ez a bejegyzés méltó volt az újjászületéshez, és remélem, még sok másik, hasznos, érdekes és/vagy szemet gyönyörködtető cikk követi majd! Kérdezni és értékelni ér, sőt, hagyhatsz kommentet is! Ha pedig valaki rászánja magát, és elkészít egy ilyen cukiságot, tiszteljen meg azzal, hogy küld róla egy képet, hogy kitehessem ide, kedvcsinálónak!
Köszöntem a figyelmet! Találkozzunk legközelebb is!
Jó alkotást mindenkinek! ^3^

Konohás karácsonyi díszek

Van egy kis baráti közösség, amely a "KONOHA" nevet viseli. Aki ismeri a Naruto animét/mangát, tudja, mi az a Konoha. Aki nem tudja, kérdezze meg egy animés ismerősét! :P Amúgy a szó maga (木の葉) falombot jelent japánul. Én ugyan nem szeretem a Narutot, de barátom révén belekerültem a csapatba néhány éve. Idén is megrendezésre került egy találkozó "Mikulás alkalmából", és úgy gondoltam, készülök egy kis meglepetéssel a tagoknak.
A létszám nem 5 fő (magára a találkozóra cirka 25 fővel számoltam), és a tagokkal nem egyenrangú a kapcsolatom (vannak akikkel havonta-, van akivel kb. évente találkozom csak, és szinte nem is ismerem). De nem akartam diszkriminatív lenni, se túl sokat költekezni, vagy tolakodó lenni. Apró kis figyelmességgel szerettem volna meglepni a csapat minden tagját (azt is, akit akkor láttam először). No, és persze szem előtt tartottam, hogy a kézzel (és szívvel) készült ajándéknál nincs kedvesebb! :3 Eszméletlen módon kézenfekvő lett volna valami sütivel - stílszerűen mondjuk mézeskaláccsal - készülni. De nem vagyok nagy cukrász, illetve az is megfordult a fejemben, hogy talán más is készül sütivel.
Így emellett az egyszerű, viszonylag gyors, mégis személyes ajándék ötlet mellett tettem le a voksom.

Nem kellett hozzá sok:

• fa diszek - én cca. 7cm-es sötétzöld csillagokat vettem (40 pénz volt darabja)
• kontúrmatricák - az arany gyertyásat úgy választottam, hogy egy matrica kb. ráférjen egy csillagra, de mivel 25 csillag volt, és egy levélen csak 18 matrica, a többire fehér hópihéset vettem, amin különböző méretű pihék is voltak (560-ba került a két levél együtt)
• csillámragasztó, vagy akril festék - elég egy kis tubussal, még marad is bőven, én aranyat vettem a zöld mellé (200 forintba se került), festékből metál fényűt javasolok, olyat is lehet kapni "csőrös" tubusban (300-nál szerintem az sem kerül többe), de felvihetjük ecsettel is.
• némi dekorzsineg, vagy vékony szalag - ebből is aranyat vettem, hogy passzoljon, 15 centivel számoltam egy díszhez (120 forint volt 5 méter)
• apró édességek (nekem akadt pár csomag selyemcukrom, de lehet szaloncukor, vagy bármilyen egyesével csomagolt édesség megteszi)

Először gondosan felragasztottam a kontúrmatricákat: egy csillagra egy gyertyát. A gyertyák mellett kis csillagok is akadtak a levélen, azokat random "szétszórtam". A fennmaradó darabokra hópihék kerültek. Minimum 6-7 pihe minden csillagra.

Ezután a hátoldalukra egytől-egyig gondosan felrajzoltam a Konohát szimbolizáló stilizált levél mintát az arany csillámragasztóval. Aki nem ismerné ezt az anyagot: kb. olyan, mintha csillámport szórnánk átlátszó, folyékony ragasztóba. Mivel a tubusnak "csőre" van, viszonylag könnyű kezelni. Csak viszonylag - ugyanis a tubus megfelelő nyomáserősségét ki kell tapasztalni. Ha elrontanánk, nem kell megijedni, frissen könnyen letörölhető (zsepicsücsökkel, fülcucával finoman "helyre lehet pofozni"). Ha szorít az idő, tegyük őket mondjuk a radiátorra (száraz, meleg levegőn pikk-pakk megszárad)! Ez esetben ügyeljünk, hogy a kontúrmatricák ne legyenek kényesek a hőre - avagy ha félő, hogy "leolvadnak" (azaz elenged a ragasztásuk), inkább előbb csillámragasztózzunk, és ha az megszáradt, akkor matricázzunk!

Amíg száradtak a műveim, gondosan felvágtam az aranyzsinórt 15 centis darabokra, és előkészítettem a cukorkákat. A szaloncukorhoz hasonlóan csomagoltakkal nincs baj, de amiket gyárilag lehegesztettek, azokat nem olyan könnyű szépen rögzíteni. Így nemes egyszerűséggel egy bőrlyukasztóval egy-egy lyukat nyomtam a "hegesztésbe". Mire ezzel kész lettem, meg is száradtak a "levélkék".
Nem maradt más hátra, mint minden kis csillagba belefűzni a zsinórját, majd ráapplikálni a cukrot. Az epreset és a mentolosat a lyukasztás segítségével ráfűztem a zsinórra a dísz mellé, a meggyeset pedig egyszerűen csak ráhurkoltam a "húzókájánál" (ahogy a szaloncukrot is szokták, ha felteszik a karácsonyfára).

Ilyen, és ehhez hasonló díszekkel bárki kedveskedhet nagyobb társaságnak, hozzá nem annyira közel álló embereknek, ismerősöknek is. Nagyjából 2000 forintból meglephetünk eg 25 fős csoportot. Munkatársakat, osztálytársakat, sporttársakat, csoporttársakat, tanárt, szomszédot, kutyát, macskát, etc... :D Elég az egyik felére valami sztenderd karácsonyi minta, a másikra pedig valami személyesebb logó (pl. sportegyesületé, cégé), vagy felirat (pl. melyik évfolyam). Akik jobban ráérnek, a kontúrmatricák helyett is festhetnek (akár díszíthetnek egyszerű pöttyökkel, csillagokkal). Ügyesebbek próbálkozhatnak "pozitív töltésű" kanjikkal (mint a feng shui gyertyákon: szeretet, boldogság, jólét, szépség, stb). Klasszikus színválasztással (esetemben zöld-arany, de lehetne piros-zöld, piros-fehér, piros-arany, esetleg kék-ezüst, fehér-ezüst) és -mintákkal (csillag, gyertya, hópihe) egész egyszerűen nem foghatunk mellé! :P Így azoknak, akik a környezetünkben élnek, körülvesznek minket - akár nap, mint nap -, könnyen kedveskedhetünk csupán gesztus szinten. Mondjuk az ünnepek előtti utolsó munka- vagy tanítási napon...

...hiszen AJÁNDÉKOT KAPNI MINDENKI SZERET!