Állvány "bedugós" füliknek

Már csak egy hét van hátra a Nyári MondoConig!
Az eddigi rendezvényeken sosem volt rendes állványom a "bedugós" fülbevalóknak.
Általában egy szimpla dekorgumi darabba böködtem bele őket, és mindig megjegyeztem, hogy: -Kéne nekik egy normális állvány. *sóhaj*
Fejben már sokat pörögtem rajta, hogy milyen legyen. Arra gondoltam, hogy maradna a dekorgumi, csak díszíteném - szalvétával, csipkével, festékkel. És jó lenne valahogy megtámasztani, akkor látványosabb is, és kevesebb helyet foglal.
A képkeret nem spanyolviasz. Sok megoldást láttam már rá. Különösen praktikus, hogy állítva (asztalon, szekrényen) és akasztva (falon, szekrényajtó belsején) is használható.  A legegyszerűbb módszer, hogy lyukacsos (pl. géz, tüll, necc) anyagot, vagy több sorban zsákszalagot, csipkeszegélyt, stb. feszítenek ki rajta. Gyors, és dekoratív megoldás lehet bárkinek, akinek sok a tárolni valója. Én persze nem választhattam ilyen egyszerű módszert - különben az nem én lennék. :Đ
Úgy döntöttem, megtartom a dekorgumis alapelgondolást, de úgy "felturbózom", hogy rá se lehet majd ismerni!

Mondhatni, hogy az első kép lemaradt - az, amin összeszedem a hozzávalókat -, de azért megpróbálom felsorolni, miket használtam a munkálatok során:

• üveglapos, támasztható fa képkeret (18cm x 24cm)
• dekorgumi lap (fehér)
• plüss-polár anyag (fehér)
  
• fehér pöttyös pamutvászon anyag (rózsaszín és kék)
• Rayher organza fodor (50cm kék és 50cm rózsaszín)
• vajszínű szatén szalag (1m)
• Pentart akril alapozófesték (fehér)
  
• Pentart Chameleon effekt gyöngyházfesték (kék/barack)
• Rayher multiragasztó
• kétoldalú ragasztószalag
• tű, cérna, olló, rajzszög, toll

A márka megjelölése nem reklámcélokat szolgál, csupán tájékoztató jellegű.

Nagyításért (galéria) kattints a képre!

1. - A keretet először alapozó festékkel festettem le, majd rákerült 2-3 réteg effekt festék. Szivaccsal, "tunkolva" vittem fel a festéket, hogy szépen fedjen, és a felülete kissé "szemcsés" legyen. A kép sajnos nem adja jól vissza, de a fénylő részek enyhén barackrózsaszín árnyalatúak. Ha valaki effektfesték helyett jól fedő akrilfestéket használ, nem is muszáj alapoznia.
2. - A dekorgumi lapot (eredetileg A/4-es méret) a keretbe illő méretre szabtam (esetünkben: 18cm x 24 cm), és bejelöltem a fülbevaló párok beszúrási helyeit. Gondosan ügyeltem a kerettől való távolságra, a fülik méretére, a szimmetriára, és úgy egyáltalán az arányokra, a praktikumra és az esztétikára. Erre sosem sajnálom az időt! A véglegesnek ítélt pontokon a gumilapot rajzszöggel átlyuggattam. Megjelöltem a rózsaszín és kék anyagok leendő határvonalát is - fontos volt, hogy egy tűzési pont se essen erre a vonalra!
3. - A gumilapot a kép hátlapjára fektetve egy tollal átjelöltem a pontokat (simán a lyukakon keresztül) - így a legbiztosabb a későbbi egyezés. A hátlapot szintén kilyuggattam egy rajzszöggel.
4. - A fehér plüss anyagból is méretre vágtam egy darabot (18cm x 24cm). A plüsst helyettesíthetjük más anyaggal a puhább filctől a vlies jellegű bélésanyagokig. Nekem ez akadt éppen itthon, és hát minél puhább, annál jobb! ^ω^

5. - A gumilapot és a plüsst a két rövidebb szélén fehér cérnával, pelenkaöltésekkel gyorsan összedolgoztam. A hosszabb szélekhez már nem volt türelmem, de nem ártott volna az sem. >.<
6. - A pöttyös anyagokból kiszabtam a szükséges méretet.
7. - Az átlóvonal mentén géppel gyorsan összevarrtam őket.

8.-9.-10.-11. - A keret belső széleire a hátoldala felől ráragasztottam az organza fodrokat (8. és 9. képen látszik a hátoldal). Mind a rózsaszín, mind a kék fodorral két-két (egy hosszabb és egy rövidebb) oldalt - mindkettőből összesen 42-42cm - futtattam be. Ez a díszítés egyébként remekül mutat akkor is, ha a fodrokat pl. csipkeszegéllyel helyettesítjük. A ragasztáshoz én acetonos, folyékony ragasztót használtam, de aki kényes rá, használhat vizes alapú hobbi- vagy barkácsragasztót - a lényeg, hogy lehetőleg átlátszóra száradjon, és univerzális legyen!

12. - A kép hátlapjának belső felét sűrűn beragasztottam kétoldalú ragasztószalaggal - figyelve a lyukak  és a támasztó szabadon hagyására!
13. - A dekorgumi lapot - plüssös oldalával az anyag felé - bevontam a pamutvászonnal, az átlóvonalat a sarkoknál tökéletesen illesztve. Hátoldalán az anyagszéleket folyékony ragasztóval a dekorgumihoz rögzítettem. Miután megszáradt, az egészet a kép kétoldalú ragasztóval bevont hátoldalára simítottam a dekorgumis felével. Hogy a lyukak illeszkedése pontos legyen, a sarkokhoz legközelebb eső lyukakba az illesztés idejére egy-egy rajzszöget böktem, és azokra illesztettem a dekrogumi ennek megfelelő lyukait.
14.-15. - Végül - mert nem tetszett a pöttyös anyagok találkozási vonala -, az átlós varrásvonalat egy semleges, vajszínű szatén szalaggal takartam el. Ragasztás nélkül - csupán masnira kötve -, így lehetővé téve akár a későbbi esetleges cserét is.

16. Végül a pihe-puha, csinos kis képalapot a fodros keretbe illesztettem.
Már csak meg kell tölteni saját készítésű "bedugós" fülbevalókkal! Három oszlopban kilenc - azaz összesen 27 - pár fülbevaló fér el rajta, úgyhogy munkára fel! ;)

Ha bárkinek megtetszett az ötlet, és készítene magának a saját kézművesstandjára, vagy akár csak otthonra, saját füli-készletének kordában tartására, bátran írja meg kommentben kérdéseit, tapasztalatait, sőt, ha lehet, küldjön nekünk egy képet is a kész "műről"!
Jó munkát hozzá!

The Triumvirate

I know it's kinda repost, but i HAVE TO share these photos with U!!!
I found a third hexagonal box, and made it the final part of The Triumvirate!
So Punch, Vanilla and Blueberry are all together.
They're still available in our Etsy Shop! Catch 'em if you can!

Grand Opening

FINALLY!!!
Our Etsy Shop has just opened!
https://www.etsy.com/shop/BanzaiMonster
Please make us your Favorite, follow us, and check the newest stuff from week to week!
It has only a few things at the moment: 3 little jewellery boxes. I'd like to upload more and more items in the nex few weeks: accessories, plushies, clothes, etc...
Stay tuned! ;)

Sengoku Basara mobildíszek

Több, mint két éve készítettem a páromnak két mobildíszt. Nagy rajongója a Sengoku Basara videójáték- és anime sorozatnak. Több kedvenc karaktere is van, de a telefon azért mégsem karácsonyfa (bár, az enyémen is öten fityegnek ^^"), így végül rábökött két névre: Azai Nagamasa (浅井 長政) és Date Masamune (伊達政宗). Ők voltak a szerencsések, akiknek a neveit felírtam a díszekre japán (kanji) írásjelekkel. A színeket a karakterek ruhái inspirálták. Akkoriban még ilyen "kocka" elemekből álló mobildíszeket, karkötőket, láncokat csináltam. Sajnos mobildíszként nem bizonyultak tartósnak. A sarkakban lévő lyukak gyenge pontok, és a mobildíszek elég sok mechanikai hatásnak vannak kitéve nap mint nap (zsebbe be, onnan ki, asztalra le, táskába be, stb), ehhez képest remekül bírták - olyan egy-másfél évig (nekem sok, boltban vett díszem ennyit se bírt). Aztán egy-egy sarok lepattant, és onnantól végük volt.

Persze, megígértem, hogy megcsinálom őket újra. De akkor már egész máshogy láttam a zsugorkás technikákat, és valami strapabíróbbat akartam, és szebbet is. Közben beígértem neki egy harmadikat is (mint amolyan "kamat"), Akechi Mitsuhide (明智 光秀) nevével. De csak nem jött az ihlet. És sajnos igaz, hogy ha az ember eladásra, megrendelésre is készít, hajlamos a szeretteinek ígért dolgokat háttérbe, egy "örökös várólistára" helyezni. :(
Így esett, hogy több, mint egy évet kellett várnia míg végre időm is volt, kedvem is volt (nem mondom, hogy nem kellett a nógatás >.<), és még némi ötletem is akadt. Így végül fúziós technikával, teljesen új, részletesen kidolgozott sablonokkal, megalkottam ezeket:

Az "új generációra" csak a családnevek kerültek fel, a hátterek mintázatát pedig maguk a karakterek ihlették (családi címer, ruházat). A fúzió ugyan nem lett tökéletes, de azért masszívnak tűnnek. Mindegyik kapott egy színéhez illő csengettyűt, és mobildísz-zsinórt.
Ezen a képen talán jobban látszik a fúzió 3D-s hatása:

Legyen kerek a történet? Kiderült, hogy az új (okos) telefonjára nem is lehet hova mobildíszt akasztani... *facepalm* :DDD

Fúziós technika tutorial: ITT

Cute little box with cupcakes and laces

Kattints ide, ha magyar nyelven olvasnád (szerzői fordítás)!

After a hiatus of nearly a year, I feel like I'm having enough energy to write in the blog again.
Sometimes, I just see something in a store and it grabs my imagination about what could I make of it. Did you ever felt the same way? I feel this very often. :D Like when I saw this little, hexagonal wooden box. It did inspire me!
I thought about that you maybe interested in my brainchild, so I decided to write a step-by-step tutorial about the designing process.
There's much room for improvement in taking pictures of my creations, but I tried my best.
I'd like to remark here, that I've never been payed by any of these companies to advertise or hype they products! I mention them simply because I used them at the time.

I. Preparations
Firstly, we have this nice, little, hexagonal wooden box with copper colored hinge and clasp. Dimensions: height ~ 4 cm; diameter ~ 7 cm; outer circuit ~23 cm; inner circuit ~ 16 cm; inner depth ~ 3 cm.

Secondly, here are the tools and materials I used to turn this raw, naked box into some unique beauty:

What did I use?

• Rayher Easy Glue or other universal glue, which dries clear (water-based)
  
• Lefranc & Bourgeois Déco acrylic paints (Wedding pink & Snow white colors)
• Pentart decoupage varnish & glue (glittery)
• Pentart Crackle Medium crackling varnish
• Stamperia Vernice Protettiva shiny varnish (water-based)
• Rayher self-adhesive halfbeads (instead of the rhinestones)
• 1 meter of cotton lace (paperlaces were omitted in the end)
• paper napkin with cupcakes
• brushes
• scissors
• screwdriver (it usually comes in my mind when I've already started the work >.<)

Taking out the metal parts belongs to the preparation process. Unscrew the hinge and the clasp, to get access to the surface under them and to save them from being smudged. Also, this is the only way to fit the laces around perfectly on the outside.
Tip: I used to store the small pieces (hinge, screws, etc...) in a small cup, bottlecap or these plastic eggs from Kinder Surprise. They are closable, and keep the stuff from vanishing.

II. Foundation
It's not necessary, if the wood is brigt enough. And if the napkin's pattern needs it (ex. snowy landscape, white flower), maybe putting some foundation under the pattern is enough. Becouse I wanted to see white color in the cracks, I decided to paint the whole box with white acrylic. Inside and outside. Two layers for a nice covering (the lower part already has the 2nd layer in the picture).
Tip: If we'd like to avoid the paint to be "stiped" by the brush, we can use a small piece of sponge to make a smooth surface (with soft, tapping moves).

III. Decoupage
At first, we cut out the patterns (the cupcakes in this case), after that, we should peel the "third", colored layer - we only need this layer. Put the glue on the surface - I did it on the both sides of the lid. Be careful with the siting! Watch out for the location of the hinge and the clasp - which side will the box open!
Smooth the patterns on the glued surfaces (I always use a dry, soft brush for this)! When the glue has dried, we put another layer of the glue - as a varnish coating - I usually make two layers. The glue will dry clear!
Tip: I used a special kind of the glue, which has some glitter in it, because I wanted sparkling cupcakes.

 

IV. Crackling
I didn't take any pictures about the applied crackling varnish, because it is so clear, it's hard to see. This material should conract the paint over it, and in the cracks we could see what is under the varnish (in my case: the foundation).
Beware of the crackling varnishes, which have 2 components: those are for crackling the varnish itself, they are inappropriate for getting this result!
So, we put on a layer of this varnish: I did on the top of the box, around the cupcake, and on every six outer vertical side of the lower part (you will see this on a further picture). If it's dried we can paint the whole box with our main color (I used the pink), with special care of the cupcakes! I painted twice the not-cracked areas for a better covering.
Tip: Don't spare the varnish! Neither the paint! If the layers are too thin, our cracks going to look crappy!

V. Laced rims
How a little lace can zing up everything is nearly unbelievable! To cover the inside and out, upside and down lips of box at it's opening, a single meter was enough (in fact I have a 20 cm leftover). Nothing special: glue the rims and tap on the lace.
I put the metal parts back after this phase. (under the lace, some cracks can be seen in the left picture :D) But I suggest to be more patient, and leave the assembling for the end!
Tip: we can easily handle the glue with the help of a brush, use plenty of glue, because the lace will soak up some of it!

VI. Finishing moves
Now we can cover the whole box with a shiny lacquer (except the laces and the metal parts of course), to make it more durable (one or two layers should be enough). And I put a nacreous, self-adhesive halfbeads in all six corners of the hexagon on the top, to make it less "flat". We can line it with foam, felt or a small, stuffed cushion.
We can assemble the box with the hinge and the clasp - if we haven't already did this. And... voilá!
Tip: It can be a stylish ornament on our favorite shelf, while we can keep our most precious whatnots: small earrings/plugs, piercings, rings, etc. But it is also a nice "package", or a gift itself (i this case, we are suggested to put something in it: a small jewel, or chocolate).

If you are reading this, you've got nothing left to do but to try yourself out!
Of course, you can use and modify these techniques freely to create your own, personal creations!
I hope this entry is worthy as a revival, and I hope it will be followed by other useful, interesting and/or beautiful articles! You can ask and rate, or leave a comment if you want to! And if you make your own little box, let me know, and send a picture, so others can take fancy!
Thanks for your attenton!
Good creating for everyone! ^3^

Cuki, csipkés-muffinos dobozka

Click here for the English version (author's translation)!

Majdnem egy évnyi kihagyás után úgy érzem, van energiám újra belevágni a blogolásba.
Nem tudom, veletek elő szokott-e fordulni - velem rendszeresen megtörténik -, hogy megláttok valamit egy boltban, és azonnal beindítja a fantáziátokat, hogy mit lehetne belőle csinálni. Így történt ez velem, és ezzel a kis hexagon (hatszögletű) dobozkával. Csak a kezembe akadt, és megihletett...
Úgy gondoltam, kíváncsiak lehettek, hogy mit is láttak "lelki szemeim", így talán a legjobb, ha amolyan oktató-jelleggel, lépésről lépésre leírom, és megmutatom, mit is lehet kihozni egy ilyen kis dobozból.
(A képek továbbra is hagynak némi kívánnivalót maguk után, de azért igyekeztem a tőlem telhető legjobbat kihozni a körülményekből.)
Szeretném megjegyezni, hogy semelyik bolt, cég nem fizetett, hogy az ő termékeit használjam/mutassam, pusztán azért nevesítem őket, mert jelenleg ezeket használom!

I. Előkészületek
Először is itt van nekünk ez a csinos kis, hexagon alapú fadoboz, rézszínű zsanérral és csattal. Méretei: magasság ~ 4 cm; átmérő ~ 7 cm; külső kerület ~ 23 cm; belső kerület ~ 16 cm; belső mélység összesen ~ 3 cm.

Másodszor pedig vannak mindenféle eszközeink és alapanyagaink, hogy ebből a "pucér" kis dobozból valami szépségeset és egyedit alkossunk:

Amiket használtam:

• Rayher Easy Glue barkácsragasztó
• Lefranc & Bourgeois Déco akrilfestékek (Wedding pink és Snow white színekben)
• Pentart decoupage ragasztólakk (glitteres)
• Pentart Crackle Medium egykomponensű repesztőlakk
• Stamperia Vernice Protettiva fényes akril lakk (vízbázisú fedőlakk)
• Rayher öntapadós félgyöngyök (a strasszok helyett inkább ezeket választottam)
• 1 méter horgolt pamut csipkeszegély (a papírcsipkét végül kihagytam)
• muffinos szalvéta
• ecsetek
• olló
• csavarhúzó (mindig csak akkor jut eszembe, amikor már kell >.<)

Az előkészületekhez tartozik, hogy a dobozt "fémmentesítjük": lecsavarozzuk a csatot és a zsanért, hogy ne kelljen kerülgetni őket a későbbi munkák során, és ne kenjük össze őket. Illetve a csipkét is csak így tudjuk alattuk elvezetni.
Tipp: én ilyenkor az alkatrészeket egy kis kupakba, vagy "kindertojásba" szoktam tenni - utóbbi azért jó, mert lezárható, és így még kevesebb az esélye annak, hogy a kis csavarok elkeveredjenek.

II. Alapozás
Nem kötelező művelet, ha elég világos alapra dolgozunk, nem feltétlenül szükséges. Illetve, ha a szalvéta mintája megkívánja (pl. havas táj, fehér virág), elegendő csupán a minta alatti részt alapozni.
Mivel én a repesztés alapjául is fehéret szerettem volna, úgy döntöttem, a legegyszerűbb, ha az egész dobozt lekenem fehér akrilfestékkel. Hogy egészen szép legyen a fedés, két rétegben tettem fel (a képen a felső rész egy-, az alsó rész már két rétegben lekent).
Tipp: ha szeretnénk elkerülni az "ecsetcsíkokat", használjunk szivacsecsetet vagy egy kis szivacsdarabot - én mosogatószivacsot szoktam felkockázni - a festék egyenletes eloszlatására (kis "tunkoló" mozdulatokkal).

III. Decoupage
Magyarul szalvétatechnikának nevezik ezt az eljárást. Először kivágjuk a szalvétából a kívánt mintát (esetünkben a két cuki muffint), majd óvatosan rétegeire bontjuk - csak a legfelső, színes rétegre lesz szükségünk. Lekenjük a szükséges felületet a ragasztólakkal - én a doboz tetejének külső és belső oldalára is tettem mintát. Ügyeljünk az elhelyezésre! Figyeljük, hogy hol van a csat és a zsanérok helye, hol fog nyílni a doboz! A beragasztózott felületre rásimítjuk a vékony szalvétákat (én egy száraz, puhaszőrű, lapos ecsetet szoktam használni a simításhoz). Miután megszáradt, még egyszer átkenjük a mintákat a ragasztólakkal - én a biztonság kedvéért gyakran két rétegben is átkenem.
Tipp: én glitteres, azaz csillámporral finoman megbolondított ragasztólakkot használtam, a pazarabb hatás kedvéért, de természetesen a csillámmentes változat is megteszi.

IV. Repesztés és festés
A repesztőlakk felkenéséről nem csináltam külön fotót, ugyanis mivel színtelen, nem lett volna semmi változás a fentihez képest. Az egyfázisú repesztőlakk tulajdonképpen annyit csinál, hogy a száradás után rákent festékréteget összerántja, és az így keletkező repedésekben kilátszik, ami a lakk alatt van - ez lehet a tárgy eredeti színe (pl. nyers fa), vagy lehet egy előző festékréteg (esetünkben a fehér alapozás).
Vigyázat! A kétfázisú repesztőlakk más anyag, erre a célra nem megfelelő (ne helyettesítsük vele az egyfázisút)!
Tehát felkenjük ezt a speciális lakkot a repeszteni kívánt helyekre: én a doboz tetejére kentem, a muffin köré, és az alsó részének mind a hat oldalára (későbbi képeken majd látható lesz). Ha megszáradt a lakk, fessük át az egész felületet a főszínnel (itt a rózsaszín), ügyelve a szalvéta-muffinokra! Én a repesztőlakkal nem kezelt részeken dupla rétegben vittem fel a festéket, hogy szebben fedjen.
Tipp: A legtöbb repesztőlakkra (a kétfázisúakra is) igaz, hogy nem szabad nagyon spórolni velük. Bőségesen vigyük fel a felületre, lehetőleg minél kevesebb mozdulattal. És ebben a szellemben vigyük fel a rákövetkező festékréteget is! Ha túl vékonyan kenjük, vagy nagyon összepacsmagoljuk, nem fog szépen repedni!

V. Csipkebordűr
Hihetetlen, hogy mennyire feldobhatunk bármit egy jól kiválasztott csipkeszegéllyel! Ennek az apró doboznak a nyílása köré, kívül-belül, alul-felül bőven elég volt 1 méter (még maradt is vagy 20 centi). Semmi extra: fogjuk a barkácsragasztót, bekenjük vele az oldalak szélét, és szépen rányomkodjuk, rásimítjuk a csipkét.
Én ezután már vissza is szereltem a fémalkatrészeket. (A baloldali képen látszik a csipke alatt a repesztés is! :D) De aki jót akar magának, ne türelmetlenkedjen, és hagyja az összeszerelést a legvégére!
Tipp: a ragasztót is egyenletesebben oszlathatjuk el ecset segítségével, tegyünk bőven a ragasztóból, mert egy részét be fogja szívni a csipke!

VI. Utolsó simítások
A csipke és a fémrészek kihagyásával az egész dobozt átkenhetjük 1-2 réteg fényes lakkal, így tartósabb lesz a munkánk. Illetve a tetejére, a hatszög sarkaiba egy-egy fehér színű, öntapadós félgyöngyöt ragasztottam, hogy ne legyen annyira "sík". Lehet cicomázni tovább, de ügyeljünk rá, hogy sokszor bizony a kevesebb több! Bélelhetjük még a belsejét dekorgumival, filccel, vagy kis, kitömött párnácskával.
Aki nem volt olyan kis türelmetlen, mint én, és nem szerelte eddig össze, most csavarozza vissza a helyére, az eredeti lyukakba a csatot és a zsanért! És... voilá!
Tipp: ízléses dísze lehet kedvenc polcunknak, miközben tarthatjuk benne legféltettebb mütyűrjeinket: apró fülbevalókat, piercingeket, gyűrűket, stb. De "csomagolásnak", vagy magának ajándéknak sem utolsó (ilyen esetben az illendőség kedvéért azért valamit tegyünk bele: apró ékszert, vagy legalább egy kis bonbont).

Ha eddig eljutottál, már csak egy van hátra, hogy kipróbáld magad! Természetesen a technikákat, ötleteket szabadon alkalmazhatod, módosíthatod, helyettesítheted más tárgyakra is, személyre szabottan. Csak a képzelet szabhat határt! (Az pedig, mint tudjuk: határtalan.) ;)
Remélem, ez a bejegyzés méltó volt az újjászületéshez, és remélem, még sok másik, hasznos, érdekes és/vagy szemet gyönyörködtető cikk követi majd! Kérdezni és értékelni ér, sőt, hagyhatsz kommentet is! Ha pedig valaki rászánja magát, és elkészít egy ilyen cukiságot, tiszteljen meg azzal, hogy küld róla egy képet, hogy kitehessem ide, kedvcsinálónak!
Köszöntem a figyelmet! Találkozzunk legközelebb is!
Jó alkotást mindenkinek! ^3^

Egy alkotó az alkotásról

Azt hiszem, handmadeseknek már ismerős az érzés, mikor mások nem tőlünk akarják meszerezni a kiszemelt terméket, hanem inkább megkérnek ismerőst, anyut, aput, másik kézművest, hogy csináljon "ilyet". Ez valahol fáj, de azt hiszem ugyanúgy le kell nyelnünk, mint a copycat-jelenséget. :/

Én úgy gondolom, egy igazi kézművesnek a terméke nem csak az anyag, amiből készült. Benne van a fantázia, a tervezés, az idő, a pénz, az energia, a precizitás, és nem utolsó sorban: a SZERETET, amit belefektet a munkáiba. Tulajdonképpen minden műve egy darab belőle, a lelkéből, az érzéseiből, egy kicsi önmagából, amit átadhat másoknak.
Nyilvánvaló, hogy szeretné, ha ez anyagiakban megtérülne neki, hiszen a művésznek is meg kell élnie valamiből (ő is lakik, eszik, utazik, öltözködik, meglepi a szeretteit jeles napokon, és az alkotásnak is vannak költségei). De ez nem szükségképpen jelenti, hogy a pénzért csinálja, amit csinál.

Akármilyen pici mütyűrt is adtam el, boldogság volt egy következő rendezvényen viszontlátni valakin.
Minden visszajelző levél, amiben azt írtátok:

"nagyon tetszik!"
"imádom!!!"
"pont ilyet akartam!""azóta le sem veszem!"
"hű, ez még szebb, mint a képen!"

- a pici kreatívos lelkemnek sokkal többet ér, mint a pénz, amit kifizettek érte. Így van ez a saját ötleteimmel és a megrendelésekkel egyaránt, a zsugorcuccokkal ugyanúgy, ahogy a gyantamotyókkal és a neszesszerekkel is.

Az alkotás olyan folyamat, amit nem feltétlenül ért meg mindenki. Hasonlít az álom megvalósításhoz, csak kicsiben. ^^' Hiszen tulajdonképpen megálmodunk valamit, megtervezzük, majd kivitelezzük. Ez már magában is örömet okoz. Az alkotás folyamata azonban "nem csak játék és mese". Egy-egy sikeres darab mögött akár több órányi hibajavítás, korrigálás, visszabontás, selejt földhözcsapkodás, kudarc, sírás és hiszti lehet (az ablakon kidobott alapanyagokról már nem is beszélve). xD Ez velejárója a dolognak. Minden munka egy-egy harc, amit meg kell vívni. Harc az anyagokkal, az idővel, a türelemmel, a szerencsével, de legfőképpen: ÖNMAGUNKKAL.
De a győztes csata ízénél nincsen édesebb!!!
Mikor elkészül, és olyan, amilyenre szerettük volna, és azt mondjuk: megérte a sok szenvedés! ...felemelő.

Ennél csak egy felemelőbb érzés van: amikor a művünk olyasvalakihez kerül, akit boldoggá tesz. Legyen az személyreszabott, rendelésre készült dolog, alapvető Banzaiság, vagy új termék - egy elégedett vásárlónál, egy boldog Banzaistánál nincs nagyobb öröm egy magamfajta Monsternek. ◠◡◠Azért írtam le ezeket, mert talán sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent nekünk az alkotás. Ez nem olyan, mint egy irodai munka, hogy napi x óra megvan, és x pénzt kapok érte, mert kell a családra. Ezt többségünk a "civil" munka mellett csinálja. Ez egy hobbi, az önkifejezés eszköze, valami, amiben kiteljesedhetünk...
Hogy miért csak hobbi és nem hivatás? Lássuk be, a történelem során a művészek (legyen az író, költő, festő, akármi) általában filléreken tengődtek. Sajnos, ez ma sincsen másként. Ennek több oka is van, ebbe most nem folynék bele. A lényeg: egy termék ára összetett dolog, de ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor is alapanyag + órabér. Ebből persze lehet engedni, de akkor hamar azon kapja magát az ember, hogy szinte ingyen osztogatja munkája gyümölcseit. És nincs annál lehangolóbb számomra, mintha a művemet valaki csak azért veszi meg, mert olcsó. Ne! Azért vegye meg, mert tetszik neki! Egy kézzel dolgozó művész olcsóságban amúgysem versenyezhet a tömeggyártott termékekkel. Teljesen más kategória.

Kaptam már olyan kritikákat, hogy amiket készítek, azok "túl tökéletesek". Nincs rajtuk jellegzetes kézműves "hiba" (maszat, ujjlenyomat, tökéletlenség). Nos, én kínosan törekszem a legjobbra. Nagyon figyelek a munkám tisztaságára, a kezem tisztaságára, a precíz vonalakra, a lecsiszolt élekre, a megfelelő arányokra, hogy olyan tárgy kerüljön ki a kezeim közül, amire büszkén mondhatom, hogy én készítettem. Így ezt a kritikát tulajdonképpen bóknak vettem. (Bár én szinte minden darabon látom, hogy bizony valahol van "hiba")
De itt és most kijelentem: Minden Banzaiság az én két kezem munkája! A kis koponyákat nem ebayről rendelem, és csak felragasztom egy csatra, hanem én terveztem, vágom, csiszolom, rajzolom, színezem, sütöm, festem, lakkozom, stb. (a fúziós bejegyzésben kaphat erről némi képet, aki kíváncsi). A gyanta cuccokat sem mástól veszem, hanem magam öntöm (mondjuk az első gyantás bejegyzéseimben kicsit írtam is a dolog nehézségeiről).

És az új termékek is egytől egyig az én munkáim. A kis kokeshi babákat valóban nem én festem a filcre, de ezt nem is állítottam soha. Viszont a csipkét köré kézzel varrom fel (gondosan szembe hajtva), ami nem kis munka, és had ne mondjam, mennyi ujjböködés... >.< A munka többi része ugyan géppel történik, de annak is megvan a maga technikája, és az sem 2 perc (a következő cikkben bővebben fogok írni a textil neszesszerekről). A filc tasikon kevesebb a gépi munka, és több a kézi, hiszen minden egyes pelenkaöltés kézzel kerül rá.
Aki még mindig nem hiszi, hogy ez nincs kész pikk-pakk, annak ajánlom figyelmébe a következő cikkeimet, de ide is jöhet megnézni, mennyi idő alatt és miből készül egy-egy szépség!

Továbbra is arra fogok törekedni, hogy a munkáim még igényesebbek legyenek. És ha valaki mégis úgy dönt, hogy inkább varrat egy másolatot mással, szíve joga. De nem érzem úgy, hogy szégyellnem kéne annyit kérni a munkámért, amennyit szerintem ér. Nem a meggazdagodás miatt, ez inkább egy fajta büszkeség. De persze, melyik alkotó ne szeretne pusztán a munkáiból megélni? nem fényűzően, csak átlag színvonalon. Mert abból élni, amit nagyon szeretsz csinálni - valljuk be -, a legjobb dolog a világon!

Az első fúzió

Végre megtöröm a csendet! Megtaláltam Nemu (眠 - gy.k.: a fényképezőgépem) kábelét - tanulság: a porszívózás hasznos! :D Ez azt jelenti, hogy végre felkerülhetnek a karácsonyi előkészületekről, és az azóta készült képek. Tehát van képanyag dekupázsról (fa, textil), festésről (fa, textil), ragasztgatásokról, lakkozgatásokról, és még ki tudja, mikről. A csend megtörésére mégis valami különlegesebbet szeretnék írni.

Mondjuk róla:

Ő az első fúziós technikával készült medálom. Nem tudom, mennyire látjátok a lényeget a képen (lenni béna fotós), de van egy enyhe 3D-hatása. Ugyanis két réteg zsugorkából készült. Az alsó rétegen az ág és a háttér van, a felsőn a sakurák. Biztosan fogok még hasonlót készíteni - bár dupla munka és dupla anyag -, mert nagyon tetszik! Persze ezt a technikát is tökéletesítenem kell még, azért lett ebben hiba bőven (pl. az alsó rétegnek sajnos összeolvadt a "luka" >.<"), de alapvetően meg vagyok elégedve vele, mint első darabbal.

A továbbiakban leírom, hogyan is készült ez a medál - persze a finom kis csínjaimat-bínjaimat nem osztom meg, hogy egy kis titok nekem is maradjon. :P

Tehát először is: mi kell hozzá?

• vonalzó, ceruza, papír, zsírpapír vagy pausz, radír, stb. (a precíz mintatervezéshez)
• átlátszó zsugorfólia (lehet előrecsiszolt)
• olló (a méretre vágáshoz)
• irodai lyukasztó (tökéletesen alkalmas az akasztólyuk készítésére)
• színes ceruza (a rajzoláshoz, színezéshez)
• sütő (praktikus, ha tudjuk, mikor hány fokon süt - mikró nem jó!)
• átlátszó lakk, szerelőkarika, nyaklánc alap, stb. (a végső simításokhoz)

I. Tervezés
Sokszor hangsúlyozom, milyen fontos: A jó munka alapja a pontos tervezés! Miután kitaláltuk, mit szeretnénk, először is ki kell számolnunk, mekkora legyen a rajz, hogy a megfelelő méretű végeredményt kapjuk. Esetemben az állított téglalap 5 cm x 10 cm. Ebbe a keretbe tervezzük meg a minta elhelyezkedését - sacc/kb. hova kerüljön, mekkora legyen, stb... (a képek szokás szerint bénák, de a lényeg látszik)

II. Kidolgozás

Ekkor már ketté választjuk a mintát: háttérre (ágak) és előtérre (sakurák). A kettőt külön-külön dolgozzuk ki, hiszen két önálló képet akarunk összeforrasztani. A legegyszerűbb, ha a háttér rajzára zsírpapírt teszünk, és arra rajzoljuk a felső réteg mintáját. Megrajzoljuk a végleges verziókat, majd a kontúrvonalakat kiemeljük. Ne feledjük, hogy ha "megfordítós technikát" alkalmazunk - nem kötelező, csak szerintem szebb -, akkor a minta tükörképét kell megrajzolnunk!!!

 

III. Rajzolás és színezés
Kivágjuk a megfelelő méretű zsugorka darabokat. Nekem ez értelemszerűen 2 db 5x10 centis téglalap volt. (Aki csiszolatlannal dolgozik, az csiszoljon!) És kezdődhet a móka! Az egyik lapra felrajzoljuk a hátteret, a másikra a mintákat (vigyázzunk, hogy a felső rész mintái közé ne kerüljön se szín, se maszat, se semmi - szép átlátszónak kell maradnia!) Ne felejtsünk sütés előtt lyukasztani! Fontos, hogy pontosan ugyanazon a helyen lyukasszuk a két réteget (ha a két lapot egymásra tesszük, passzoljanak a lyukszélek)!

(a képen a háttérlap véletlenül fejjel lefelé maradt ^^")

IV. Elősütés
Hagyományos módon megsütjük a zsugorkákat, mint rendesen: 130-150 fokon. Mikor  kész, hagyjuk kihűlni! Ha üveghatásút csinálunk, ezután - továbbra is külön-külön - fordítsuk őket pofával lefelé, és süssük őket 200 fokon, míg kissé lekerekedik az élük. Nem biztos, hogy szükséges fordítva is elősütni, szerintem működhet a fúzió akkor is, ha kapásból arccal lefelé sütjük majd össze őket. Sőt! Lehet, hogy néhány hibám épp annak "köszönhető", hogy előre megforgattam. :/

V. Fúziós sütés

A két kihűlt zsugormányt szépen, precízen egymásra tesszük (miután összesültek, már nem lehet majd helyretologatni)! Alulra a háttér, rá a felső minta. Szélek, sarkok, lyuk(ak) stimmeljenek! Akár megforgatva sütjük, akár pofával felfelé, egyre ügyeljünk! Ne legyenek egymás felé (szembe) a csiszolt rétegek! Lehetőleg mindkét réteg egyfelé nézzen, különben épp az a hatás vész el, amit szeretnénk elérni! Ha jól emlékszem, ezt még magasabb hőfokon sütöttem (200°C felett).
Ha kihűlt, a színezett oldalát lakkozzuk, és voilá:

Dióhéjban ennyi. Rengeteg jó lehetőséget látok még ebben a technikában, csak ki kell ismernem a finom részleteket is.
Most már lehet némi fogalmatok róla, mit dolgozok egy-egy ékszerrel (a fúziós lépésen kívül a többit minden darabbal elvégzem), és ez még csak a "dióhéjban"-verzió. :Đ

A következő bejegyzésben majd az új termékeket szeretném bemutatni, de ezzel a cikkel már nagyon régen tartoztam a blognak! :)
Szép napot, jó alkotást!

További fúziós munkák: ITT

Konohás karácsonyi díszek

Van egy kis baráti közösség, amely a "KONOHA" nevet viseli. Aki ismeri a Naruto animét/mangát, tudja, mi az a Konoha. Aki nem tudja, kérdezze meg egy animés ismerősét! :P Amúgy a szó maga (木の葉) falombot jelent japánul. Én ugyan nem szeretem a Narutot, de barátom révén belekerültem a csapatba néhány éve. Idén is megrendezésre került egy találkozó "Mikulás alkalmából", és úgy gondoltam, készülök egy kis meglepetéssel a tagoknak.
A létszám nem 5 fő (magára a találkozóra cirka 25 fővel számoltam), és a tagokkal nem egyenrangú a kapcsolatom (vannak akikkel havonta-, van akivel kb. évente találkozom csak, és szinte nem is ismerem). De nem akartam diszkriminatív lenni, se túl sokat költekezni, vagy tolakodó lenni. Apró kis figyelmességgel szerettem volna meglepni a csapat minden tagját (azt is, akit akkor láttam először). No, és persze szem előtt tartottam, hogy a kézzel (és szívvel) készült ajándéknál nincs kedvesebb! :3 Eszméletlen módon kézenfekvő lett volna valami sütivel - stílszerűen mondjuk mézeskaláccsal - készülni. De nem vagyok nagy cukrász, illetve az is megfordult a fejemben, hogy talán más is készül sütivel.
Így emellett az egyszerű, viszonylag gyors, mégis személyes ajándék ötlet mellett tettem le a voksom.

Nem kellett hozzá sok:

• fa diszek - én cca. 7cm-es sötétzöld csillagokat vettem (40 pénz volt darabja)
• kontúrmatricák - az arany gyertyásat úgy választottam, hogy egy matrica kb. ráférjen egy csillagra, de mivel 25 csillag volt, és egy levélen csak 18 matrica, a többire fehér hópihéset vettem, amin különböző méretű pihék is voltak (560-ba került a két levél együtt)
• csillámragasztó, vagy akril festék - elég egy kis tubussal, még marad is bőven, én aranyat vettem a zöld mellé (200 forintba se került), festékből metál fényűt javasolok, olyat is lehet kapni "csőrös" tubusban (300-nál szerintem az sem kerül többe), de felvihetjük ecsettel is.
• némi dekorzsineg, vagy vékony szalag - ebből is aranyat vettem, hogy passzoljon, 15 centivel számoltam egy díszhez (120 forint volt 5 méter)
• apró édességek (nekem akadt pár csomag selyemcukrom, de lehet szaloncukor, vagy bármilyen egyesével csomagolt édesség megteszi)

Először gondosan felragasztottam a kontúrmatricákat: egy csillagra egy gyertyát. A gyertyák mellett kis csillagok is akadtak a levélen, azokat random "szétszórtam". A fennmaradó darabokra hópihék kerültek. Minimum 6-7 pihe minden csillagra.

Ezután a hátoldalukra egytől-egyig gondosan felrajzoltam a Konohát szimbolizáló stilizált levél mintát az arany csillámragasztóval. Aki nem ismerné ezt az anyagot: kb. olyan, mintha csillámport szórnánk átlátszó, folyékony ragasztóba. Mivel a tubusnak "csőre" van, viszonylag könnyű kezelni. Csak viszonylag - ugyanis a tubus megfelelő nyomáserősségét ki kell tapasztalni. Ha elrontanánk, nem kell megijedni, frissen könnyen letörölhető (zsepicsücsökkel, fülcucával finoman "helyre lehet pofozni"). Ha szorít az idő, tegyük őket mondjuk a radiátorra (száraz, meleg levegőn pikk-pakk megszárad)! Ez esetben ügyeljünk, hogy a kontúrmatricák ne legyenek kényesek a hőre - avagy ha félő, hogy "leolvadnak" (azaz elenged a ragasztásuk), inkább előbb csillámragasztózzunk, és ha az megszáradt, akkor matricázzunk!

Amíg száradtak a műveim, gondosan felvágtam az aranyzsinórt 15 centis darabokra, és előkészítettem a cukorkákat. A szaloncukorhoz hasonlóan csomagoltakkal nincs baj, de amiket gyárilag lehegesztettek, azokat nem olyan könnyű szépen rögzíteni. Így nemes egyszerűséggel egy bőrlyukasztóval egy-egy lyukat nyomtam a "hegesztésbe". Mire ezzel kész lettem, meg is száradtak a "levélkék".
Nem maradt más hátra, mint minden kis csillagba belefűzni a zsinórját, majd ráapplikálni a cukrot. Az epreset és a mentolosat a lyukasztás segítségével ráfűztem a zsinórra a dísz mellé, a meggyeset pedig egyszerűen csak ráhurkoltam a "húzókájánál" (ahogy a szaloncukrot is szokták, ha felteszik a karácsonyfára).

Ilyen, és ehhez hasonló díszekkel bárki kedveskedhet nagyobb társaságnak, hozzá nem annyira közel álló embereknek, ismerősöknek is. Nagyjából 2000 forintból meglephetünk eg 25 fős csoportot. Munkatársakat, osztálytársakat, sporttársakat, csoporttársakat, tanárt, szomszédot, kutyát, macskát, etc... :D Elég az egyik felére valami sztenderd karácsonyi minta, a másikra pedig valami személyesebb logó (pl. sportegyesületé, cégé), vagy felirat (pl. melyik évfolyam). Akik jobban ráérnek, a kontúrmatricák helyett is festhetnek (akár díszíthetnek egyszerű pöttyökkel, csillagokkal). Ügyesebbek próbálkozhatnak "pozitív töltésű" kanjikkal (mint a feng shui gyertyákon: szeretet, boldogság, jólét, szépség, stb). Klasszikus színválasztással (esetemben zöld-arany, de lehetne piros-zöld, piros-fehér, piros-arany, esetleg kék-ezüst, fehér-ezüst) és -mintákkal (csillag, gyertya, hópihe) egész egyszerűen nem foghatunk mellé! :P Így azoknak, akik a környezetünkben élnek, körülvesznek minket - akár nap, mint nap -, könnyen kedveskedhetünk csupán gesztus szinten. Mondjuk az ünnepek előtti utolsó munka- vagy tanítási napon...

...hiszen AJÁNDÉKOT KAPNI MINDENKI SZERET!

Gyantaságok - Round 2 - FIGHT!

Nos, még mindig nem adtam fel, hogy sikerítsek valamit műgyantából, csillámokból és matricákból.
A tökéletestől még messze vagyok, de mentségemre szolgáljon, hogy nagy fába vágtam a fejszémet!
Ráadásul másodjára egy másik márkájú gyantát próbáltam ki, ami teljesen más állagú és színű volt, hígabb volt, és lassabban is kötött.
No, de kezdjük az elején: A második triumvirátus egész jól sikerült.

 Egyedül a nyuszis színével nem békültem ki. Ugyanis alig látszik, hogy a felhőből esik az eső. Mivel az esőként funkcionáló szórógyöngyök majdnem pont olyan színűek, mint a háttér csillám. De ezzel a sorozattal viszonylag elégedett... lennék. Ha! Nem lennék türelmetlen és kíváncsi. :S Ugyanis nem bírtam ki a procedúra végét, és idejekorán kivettem őket, hogy megnézzem, milyenek. Így viszont a következő réteg "aláfolyt" az eddigieknek, hajszálnyi éleket képezve az eddig szép, sima felületeken. Tudom, hogy ez most így érthetetlen, ezt csak akkor érti meg az ember, ha megtapasztalja. :D A lényeg, hogy csak úgy tudtam eltüntetni ezeket az éleket, hogy a formákat "kikentem" gyantával, és visszahelyeztem rájuk a műveimet. Szóval mostmár a tetejük is szép. :)
További tanulság volt, hogy műgyantához strasszokat nem érdemes használni. Legfeljebb utólag ráragasztva. Ha belegondolok, tök logikus, de mikor beletettem őket, nem gondolkodtam el ezen. :D Szóval a strasszok a műgyantában egyszerű, színes, fényes korongnak látszanak. :P
A szomorú nyuszisból gyűrű lett, a Halloween-utánérzetből és a cukorfüggő nyuszi kigurumisból hűtőmágnes. Utóbbi háttere nem csillámból lett, hanem hologrammos flitterekből raktam ki. Elég brutál lett! O_O


Ez a három készült a másik anyagból:

 Jól látszik, hogy a matricák "elvándoroltak". :( Sajnos nem figyeltem rájuk, mert nem gondoltam, hogy ilyen komiszok lesznek. A polipka feljebb kúszott, a kártyák oldalra, a gyümölcsök pedig össze... Talán ez utóbbinak lett kárára legkevésbé. Mint kiderült a "vándorlás" a gyanta híg állaga miatt következett be. Nos, ha ez nem lett volna elég, a második körben is megszivatott a "drága". Gondoltam, két legyet ütök egy csapásra: a háttér díszeit a csillámréteggel öntöm le. Csak épp arra nem gondoltam, hogy ez a híg lötty a tetejére engedi lebegni a pufi matricákat. A gyümölcs-gyerekek köré pakolt csillagok a helyükön maradtak minden gond nélkül. De a polip alatti "Hello" felirat teljesen eltűnt, a kártyák mellé tett madárházikóból pedig csak egy rózsaszín folt látszik. Elkönyveltem tapasztalatnak. 3-ból 1... Ezt az anyagot többet nem akarom használni. >.<
Bár mentheti még a menthetőt a második vele készült szériával.

Az első kép, ami nappali fénynél készült (haha). Ezek közül majdnem mind vállalható. :D A koponyás-szivecskésen ugyan az egyik szív "befordult", de ezt általában mindenki csak akkor veszi észre, amikor mondom. :P A szomorú nyuszis 2.0 verziója jobban sikerült az elsőnél: a felhőcskét magasabbra tettem, több teret hagytam az esőcseppeknek, akik jobban is látszanak az élénkebb háttér előtt. A vigyorgó szives az egyik személyes kedvencem: Azt próbálja szemléltetni, mikor valaki "üldözve szeret" valakit. Szerintem egész jól kifejezi. :Đ Az egyetlen, ami nem tetszik benne, hogy a csillag-konfettik túlságosan beleolvadnak a háttérbe (kicsit több kék kellett volna bele, vagy más színű csillagokat kellett volna használni). Az utolsó, cukorkás amolyan kényszer-próbálkozás volt. A maradék anyagomat összekevertem, hogy mind felhasználjam, de kicsit több lett, mint amire felkészültem. Nagy hirtelenségben dekorcukrokat öntöttem bele.

Mivel a cukrok elég sok anyagot kiszorítottak - köszönjük, Archimédész -, azzal is kellett kezdeni valamit, így "megágyaztam" a következő 2-3 darabnak. Hogy tovább mikor folytatom, az még a jövő zenéje. De lehet, hogy holnap benevezek még egy adagra abból, amit először használtam. De még az is lehet, hogy megpróbálkozom a polimer gyantával. Ez ugyanis epoxi, és jóval drágább. Viszont könnyebben keverhető, és talán biztonságosabb is. még nem tudom, mi győz: a félelem az 1:100-as keverési aránytól, vagy a pénztárca?

30 napos anime kihívás - 1. nap

Úgy döntöttem, az "üresjáratokban" is írok azért valamiről. Mondjuk magamról. :) Belevágok egy 30 napos kihívásba.
Nem vagyok valami izomnagy animés, úgyhogy lehet, hogy beletörik a bicskám. De az is lehet, hogy épp ezzel fogok jól járni. Ugyanis pl. a film- vagy a dalkihívás épp azért lenne nehéz számomra, mert nem tudok pl. EGY kedvencet választani. :( Mondjuk... animéből sem. :D Meglátjuk, mi lesz!?

A legelső anime, amit megnéztem.

Nos. Kapásból az első ponttal meg fog gyűlni a bajom, ugyanis marhára nem emlékszem! >.<
Meg aztán attól függ, mit veszünk elsőnek... Az első, amit láttam? Az első, amit rendszeresen néztem? Az első, amit végig néztem? Vagy az első, amiről egyáltalán tudtam, hogy anime?
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a Sailor Moon-os és Dragon Ball-os délutáni matinék orientáltak ebbe az irányba. Bár eleinte még azt hittem, ezek francia rajzfilmek. (NEM RÖHÖG! A Sailor Moont francia főcímmel adták! :P ) Később kiderült, hogy már kisebb koromban is egy csokorra való animét láttam, csak éppen finn, holland, vagy svéd rajzfilmnek gondoltam őket (jelzem: szintén NEM VÉLETLENÜL!)
Azt már nehéz lenne visszanyomozni, hogy annak idején ezeket melyik csatornán és mikor adták, és én akkor néztem-e? De íme, egy hirtelen lista azokról, amik most eszembe jutnak:
(Magyar Wiki-oldalakat linkelek hozzájuk, mert magyar szinkronnal láttam őket, és linkelek főcímdalokat is! :D)

• Múmin (Mūmin; Tanoshii Mūmin Ikka - finn-japán) - főcím
  
• Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal (Nirusu no Fushigi na Tabi - svéd-szlovák-japán) - főcím
• Csip-csup Csodák (Supūn Oba-san - japán) - főcím
  
• 80 Nap alatt a Föld körül Willy Foggal (Hachijunichikan Sekai Isshū - spanyol-japán) - főcím
  
• Barbapapa (Barbapapa - francia-holland-japán) - főcím
  

Nos, belőlük ennyi elég is lesz. :) Valószínűleg közülük valamelyik volt az IGAZI ELSŐ.
Mint említettem, tizenéveim hajnalán jött a kereskedelmi tévék nyújtotta déutáni anime-blokk, amiben a következő "meséket" ismerhettem meg (továbbra is magyar szinkronnal):

• Sailor Moon - sosem hívtuk "Varázslatos Álmoknak" :D (Bishōjo Senshi Sailor Moon - francia főcímmel)
• Dragon Ball - muszáj volt nézni, különben nem értettem, miről beszélnek a fiúk ^^ (Dragon Ball - magyar főcímmel)
• Candy, Candy - nem igazán szerettem, de mikor ezt adták... ez volt. :D (Candy, Candy - francia főcímmel)
• Manóvári Manók - aaaaannyira cukiiiii ♥(Tongari Boushi no Memoru - japán főcímmel)
• Pokémon - az első igazi MÁNIA!!! O.o (Pokémon - magyar főcímmel)

Na jó, most már bőgök a nosztalgiától... :')
Tehát ezek voltak azok, amiknél ki is derült, hogy ezek "animék", azaz japán rajzfilmek. Tehát őket néztem ELŐSZÖR animeként. Hamarosan elkezdtem karatézni, és egyre jobban érdekelt minden, ami japán - persze, akkoriban még az internet gyerekcipőben járt, és alig lehetett hozzájutni bármi információhoz Japánról. Aztán a rajzokat is utánozni kezdtem, és a nyelvet is kezdtem tanulni: karate edzéseken számolni, illetve pl testrészek neveit, illetve egy nehezen talált online utazó szótárból tanultam olyanokat, mint: "igen", "nem", "kérem", "köszönöm", "barát", és egy-két köszönést.
Aztán feladtam. A gimi végével vége lett az egésznek: a Pokémonnak, a karaténak. Jött az egyetem, és senki nem akadt a környezetemben, aki osztotta volna a lelkesedésemet japánnal és a japán rajzfilmekkel kapcsolatban. Szép lassan eltompult az egész...
Évek teltek el így... Talán 3 év... Épp egy hosszú (1,5 éves) kapcsolatnak vetettem véget, amiben teljesen elvesztettem az egyéniségem. (Mindenkinek üzenem a tanulságot: SENKI KEDVÉÉRT NE ADJÁTOK FEL ÖNMAGATOKAT! Kompromisszumokat lehet kötni, de ha már nem érzed jól magad a bőrödben, az úgyis a kapcsolat rovására fog menni - és az idegeidére.) Szóval ott álltam szinte zéró egyéniséggel, stílussal, és azon gondolkodtam, hogy "hol is hagytam abba?" Aztán szép lassan visszataláltam önmagamhoz. Elővettem a régi ruháim. Felkerestem régi barátokat, megismertem újakat. És gyakrabban jártam haza a családomhoz. Egy este történt, épp otthon voltam, és nem tudtam aludni (akkor már vagy 1 éve "dolgoztam" az inszomniámon). Kapcsolgattam a tévét, és megakadtam a hazai anime-csatornán. Nagyon tetszett a rajzolás, és eszembe jutott, hogy én mennyire szerettem ezt a stílust. Az anime magyar felirattal ment (meg talán angol szinkronnal, de nem esküszöm), és egy rózsaszín hajú ugribugri fiú volt nagyon beleszerelmesedve egy flegma szőke szívtipróba. Akkoriban - túl több évadnyi Fiúk a klubból sorozaton - nekem ez borzasztóan megtetszett. Hamarosan megtudtam, hogy ez az anime nem volt más, mint a:

• Gravitation (Gravitation - japán főcím ♥ és végefőcím ♥ )

És ezzel be is fejezném a "legelsőről" szóló listámat. A Gravitation volt ugyanis az ELSŐ, ami újra elindított a helyes úton. Lendületet adott. Ez egy olyan anime lett, aminek minden porcikáját imádom: a karaktereket, a történetet, a zenét, a rajzokat, MINDENT!!!
Mondhatni, a Pokémon volt az első szerelmem, de a Gravitation vette el a "szüzességem". :Đ
Azt hiszem, ez tökéletes végszó. ^^" Mára ennyit belőlem! Köszöntem a figyelmet! :D

Új kezdeményezés

Mondjuk úgy, hogy "félig lehull a lepel" az új projectről.
A matricák az új, gyantával készült csecsebecsékhez kellettek.
Nem először foglalkozom gyantával, hiszen a foglalatos gyűrűimet, medáljaimat több, mint fél éve folyékony üveggel készítem. Olyankor azonban tulajdonképpen egyfajta vastag fedőlakk funkcióját látja el. Most viszont előlépett ALAPANYAGGÁ.
Nem titok, hogy kedves és tiszteletre méltó kézművestársamtól kaptam az ötletet (Rainbow Oveflow). Néhány kevésbé sikeres próba után (amikről kép sem készült, hiszen tényleg csak az anyag viselkedését vizsgáltam velük), íme az első funkcionális darabok. Természetesen még ezek készítése közben is merültek fel akadályok, illetve történtek előre nem látott "balesetek", de már a zsugorka is megtanította nekem, hogy az ilyen "selejtek" is a tapasztalás elengedhetetlen eszközei, és a fejlődésemet szolgálják.
Hihetetlenül türelempróbáló a feladat! Míg a zsugorkánál a sütéskor "ugrik a majom a vízbe", és derül ki, hogy a - nem ritkán - több órányi munka meghozza-e gyümölcsét, addig a gyantánál 1 nap is eltelik, míg megszilárdul, ami több rétegnél több napot jelenthet, mire egyáltalán megtekinthető az eredmény. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a kiöntőforma egyáltalán nem átlátszó, így gyakorlatilag "vakon" kell kialakítani az elrendezést.
Még rengeteg apró kis trükk, eszköz és alapanyag van, ami kipróbálásra vár, alig várom, hogy sorra keríthessem őket, és még több ötletet valósítsak meg!
Sajnos szokás szerint randa éjszakai, lámpafényes képek készültek, ráadásul választhattam volna más alapszínt... de ennyi eszem maradt estére... :Đ

A triumvirátus:

A gyűrű:

Bizony egy haaaaaaaaaaaaaatalmas bubi éktelenkedik benne. :(

De legalább megvan a következő kabala-gyűrűm! ^^'

A közepén sk koponyás zsugorka-cukorka. :D
Körülötte falatozó gumihangyák,

cukorszivecskék, és rózsaszín félgyöngyök. A háttérben irizáló csillámok.

Egy hűtőmágnes:

Amolyan "babazsúr" jelleggel készült. :3
Matricák és egy lila cukorszív,
a háttér pedig kék csillám és pink szalmakonfetti.

Még egy hűtőmágnes:

Szerelmetes nyuszkó-muszkós, szivecskés csilli-villiség.
A szivecskék matricák, felettük átlátszó strasszok vannak.
A háttér ezüst-csillám.
(Nem számoltam azzal, hogy gyantába öntve
a strasszok elveszítik strassz-mivoltukat,
és egyszerű ezüstkoronggá válnak - ez is egy tapasztalat. T-T
Még várom, mi lesz a színes strassziokból...)

Képen elég ijesztően néznek ki, a valóságban azért nem ilyen borzalmasak. :'D
...azt hiszem, sosem fogom megszeretni a fotózást. ¬_¬"
Hozzászólni szabad! :P